Erzsébet királyné - Sisi
Erzsébet királyné/Sisi
 
Sisiweb logókép

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Koronázási ruhában
 
A királyi család képekben
 
Biográfiák
 
Magyarok a királyné szolgálatában
 
Életrajzi linkek
 
 
Sisiből Erzsébet - a királyné részletes életrajza
Sisiből Erzsébet - a királyné részletes életrajza : „A világ legszebb asszonya”

„A világ legszebb asszonya”

~ sisiweb ~  2017.11.19. 08:08


 

"Ó, bár elfogyna már a sok
Bámészkodó köröttem!
Hisz annyit bízvást mondhatok:
Csak embernek születtem.

Epém kavarja föl, mikor
Gusztálni kezd a jó nép,
Bensőmben ettől csak düh forr:
Egy csigaházba bújnék!"

/Erzsébet: A bámészkodókhoz - részlet/


 

Amikor a gyermek Sisi tizenöt évesen Ischl-be ment, egyáltalán nem számított szépnek. Mindenkit váratlanul ért, hogy Ferenc József őt választotta Nené helyett, akit akkoriban sokkal szebbnek tartottak. Házassága első éveiben nem sokat emlegették külsejét, aminek egyik oka, hogy Erzsébet folyton betegeskedett. A sok koplalás és állandó vérszegénység miatt mindig sápadt volt. A szülések után megerősödött, de karcsúságát a sok mozgás és ételmegvonás miatt így is megőrizte. Ráadásul ezekben az években még elég sokat nőtt, egészen pontosan 172 centiméter lett, egy centiméterrel magasabb, mint a császár, ami a festményeken természetesen nem látszik. Ott mindig alacsonyabbnak ábrázolják a császárnét. A terhességek idejét leszámítva, súlya egész életében 50 kg körül mozgott, ami magasságához képest nagyon kevés, csípőbősége pedig 62-65 centiméter volt.
Mivel a bécsi arisztokrácia kezdettől nem kedvelte Erzsébetet, lenézték származása miatt, ezért folyton a hibákat keresték megjelenésében is. Nem meglepő, hogy a számukra minden szempontból tökéletes Saroltát kiáltották ki az udvar szépének.
Erzsébet a madeirai tartózkodása idején elég sok önbizalmat szerzett, és hódolói körében ráébredt, hogy sokkal szebb és vonzóbb, mint amilyennek az udvarban látták. Ő maga is imádta szép hölgyekkel körülvenni magát, és komolyan belefogott a szépségekről készült fotók gyűjtésébe. Albumában a legtöbb fotón húga, Mária szerepelt, akit gyönyörű nőnek tartott. Miután környezetéből kiválogatta a kívánt fotókat, az osztrák diplomatáknak utasításba adta, hogy amerre járnak, gyűjtsenek képeket számára. Az emberek sok helyen hitetlenkedve fogadták, hogy valóban az osztrák császárnénak kellenek ezek a képek. A legnehezebb kötelesség a konstantinápolyi követnek jutott, aki azt a feladatot kapta, hogy hozzon fotókat a szultán háremhölgyeiről. Ahogy az album bővült, egyre több hiányos öltözetű hölgy is helyet kapott benne: színésznők, akrobaták, táncosnők, műlovarnők… stb. Az arisztokrácia ismét gúnyolódhatott.
Erzsébet öltözködési stílusa ekkorra már letisztult. Gyűlölte a cicomát, a parfümöket és a feltűnő ékszereket. Csak néhány kivételes alkalomra vette fel őket. Fülbevalót egyik képen sem láthatunk rajta, aminek oka, hogy fülei kissé elálltak, és ezt nem akarta még jobban hangsúlyozni. Számára a karcsúság, a tökéletes bőr és az erős, dús hajkorona jelentette a szépséget. Azért, hogy kívánt karcsúságát elérje, nagyon erősen befűzette magát, ami naponta több órát vett igénybe.
Szépsége az 1860-as évekre bontakozott ki, amit ekkor már senki sem kérdőjelezett meg. Amikor 1864-ben megjelent Drezdában, Károly Tivadar esküvőjén a híres fehér alapon csillagokkal teli ruhájában, hajában gyémántcsillagokkal, igazi látványosság volt. A résztvevők szerint teljesen elvonta a figyelmet a menyasszonyról. Ezekben az években festett Franz Xaver Winterhalter csodálatos képeket Erzsébetről, köztük azt a bizonyos „csillagruhásat” is.
Ahogy népszerűsége nőtt, egyre inkább terhet jelentett számára a folytonos megfelelési kényszer. Bárhol jelent meg, tökéletesen kellett kinéznie, mert a legapróbb hibát is azonnal megjegyezték. Másokat ez a hirtelen jött népszerűség örömmel töltött volna el, Erzsébetet viszont iszonyúan nyomasztotta. Utálta, ha megbámulták, ezért ha lehetett, kerülte az idegen embereket. Ő egyedül a saját elvárásainak akart megfelelni. Nem szerette, ha „cirkuszi látványosságot” csináltak belőle.
Egy szépséghiba azonban Erzsébetnek is folyamatos problémát okozott, méghozzá az, hogy nagyon rosszak voltak a fogai. Az 1800-as években a legjobban képzett és legdrágább fogorvosok sem tudtak ezen segíteni. Ezért, hogy fogai a lehető legkevésbé látszódjanak, a császárné szinte csukott szájjal, nagyon halkan beszélt. Ha lehetett, teljesen elkerülte a hivatalos társalgást, amivel nagyon sok bosszúságot okozott az udvarnak. El is terjedt róla, hogy egy „butuska szépség”.
Erzsébet legnagyobb éke a csodálatos gesztenyebarna, dús haja volt, ami egészen a bokájáig ért. Rengeteg időt szentelt a hajápolásnak, amihez leginkább konyakot és tojást használtak. Háromhetente mosták meg a haját, ami egy egész napot vett igénybe. Egy egyszerű fésülködés három órán át tartott, ilyenkor tilos volt zavarni a császárnét. A tökéletes fodrászra Erzsébet a Burgtheaterben talált rá. Előadás közben egy színésznő feltűnően szép frizurát viselt, és a császárné tudni akarta, ez kinek az érdeme. A hölgyet Fanny Angerernek hívták, akit hosszú huzavona után berendeltek az udvarba, és hivatalosan Erzsébet fodrásza lehetett. Fanny rövid időn belül nagyon híressé vált, az arisztokrata hölgyek versengtek, hogy különleges alkalmakra vele készíttethessenek frizurát. A fodrásznő nem csak a művészi fonatok elkészítéséhez értett, hanem Erzsébet szeszélyes természetét is nagyon jól kezelte, ha kellett, apróbb trükkökhöz is folyamodott. A császárné nehezen viselte, ha hullott a haja, ezért Fanny egy ragasztószalagot tett a köténye alá és a kihullott hajszálakat ebbe ragasztotta. Így a fésülködés végén bátran megmutathatta a hajkefét, hiszen Erzsébet egyetlen hajszálat sem láthatott benne.
Fanny hamarosan ki is használta, hogy nélkülözhetetlenné vált Erzsébet számára. Ha valami nem úgy történt, ahogy szerette volna, egyszerűen beteget jelentett. Ilyenkor másnak kellett a helyébe lépni, ami általában vitát okozott. Erzsébet annyira ragaszkodott Fannyhoz, hogy mikor kiderült, egy polgári származású férfihoz szeretne hozzámenni, a császárné elintézte, hogy az udvari törvények ellenére létrejöhessen a házasság, sőt a férjet, Hugo Feifalikot kinevezte magántitkárává, majd útimarsalljává, idővel pedig lovagi címet is kapott.
Utazásaik alkalmával Fannynak más szerep is jutott. Mivel a fodrásznő nagyon hasonlított Erzsébetre, ha olyan helyen jártak, ahol nem ismerhették személyesen az osztrák császárnét, egyszerűen megkérte Fannyt, jelenjen meg a hasonmásaként. Fanny imádta ezt a szerepet, Erzsébet pedig gond nélkül elvegyülhetett az emberek között.
A feljegyzések szerint Erzsébetnek ötvenévesen még egyetlen ősz hajszála sem látszott. A genetikának köszönhette vagy a fodrásznőjének, nem tudhatjuk, de joggal lehetett büszke csodálatos hajkoronájára. Mikor megfájdult a feje a nehéz hajzuhatagtól, órákra bezárkózott, és szalagokkal kötözték fel tincseit a magasba, így pihentetve fejbőrét.
Ahogy idősödött, egyre nehezebben tudta megőrizni legendás szépségét. Karcsúsága a folyamatos koplalás és testedzés következtében megmaradt, de a bőrápolás ebben az időben igen nehézkes és költséges is volt. Éjszakára nyers borjúhúst tett az arcára, esténként pedig olívaolajjal kente, vagy eperpakolást használt.
Az öltözködés is három óra hosszán át tartott, ugyanis Erzsébetet szó szerint belevarrták a ruháiba, hogy tökéletesen a derekára simuljanak. Alsószoknyát sem hordott, hogy egyébként is rendkívül vékony dereka még karcsúbbnak tűnjön.
Negyvenéves kora felé közeledve egészen másként teltek a napjai, mint ahogy azt egy császárnétól elvárták volna. Reggel 5-6 óra körül kelt, hideg fürdőt vett, majd tornázott, reggelizett egy keveset, és kezdődhetett a három órás tortúra a hajával. Ilyenkor levelet írt, olvasott vagy magyarul tanult, a délelőtt hátralévő részében pedig vívott vagy lovagolt. Az étkezés délben csak pár percig tartott, azután következett a többórás gyalogtúra valamelyik udvarhölgye kíséretében. 5 órakor átöltözés, újabb fésülködés, és ha semmiképp nem tudta elkerülni, megjelent 7 órakor a vacsorán. (Egyébként Mária Valériának szentelte az időt, más egyéb kötelezettség nem fért bele a napjaiba.)
Amikor elkezdett ráncosodni, és ízületi fájdalmai is erősödtek, még annyira sem kímélte magát. Gyűrűn és rúdon végzett gyakorlatokat, vagy súlyzókat emelgetett órákon át. A Bécsben és Gödöllőn berendezett tornaszobái abban az időben nagy feltűnést keltettek, és egészen megbotránkoztatták a közvéleményt.
Szépsége harminc éven át töretlenül tündökölt. Negyvenes éveiben még mindig ő volt a bálok szépe, mindenki őt csodálta, ami különösen nagy dolog, hiszen abban az időben egy korabeli nőt már igencsak idősnek tartottak. Egyik unokahúga meg is jegyezte, hogy olyan, mint Titánia, a tündérkirálynő, mire ő azt felelte: „Nem Titánia, hanem a fogoly sirály a kalitkában.”
II. Vilmos német császár is igazi hódolattal beszélt róla, miszerint: „Nem leült, hanem helyet foglalt, nem felállt, hanem felemelkedett…” 6  
Szépséges feleségéért természetesen Ferenc József is rajongott. Erzsébet ezt pontosan tudta, és nagyobb hatása volt férjére, mint valaha. Zsófia főhercegné egyre inkább háttérbe került, amit a bécsi udvar aggódva figyelt.

 

<< Vissza                                                                           Tovább >>

 


Forrás:

Brigitte Hamann: Erzsébet királyné, 1988. (181-206. old.)
5 B. Hamann: 203. oldal
6 B. Hamann: 204. oldal

Vers részlet: Mészöly Dezső: Sirály a Burgban, 1995. (85. oldal)

Eredeti kép forrása: https://hu.pinterest.com/search/pins/?q=Sisi&rs=typed&term_meta[]=Sisi%7Ctyped

 

 

Még nincs hozzászólás.
 
Így él emlékezetünkben
 
Sisiweb
 
Facebook csoport

 
Erzsébet-kultusz napjainkban
 
Facebook oldalunk

Erzsébet Királyné Fórum

 
Fotók
 
Szabó Dóra Facebook oldala

Szabó Dóra a 2007-es Erzsébet királyné hasonmásverseny győztese

 
...
 
Kapcsolódó linkek
 
Madame Rénarde

Madame Rénarde ruhaszalonja

 
Kapcsolódó videók