Erzsébet királyné/Sisi
 

A királyné

 
A királyi gyermekek élete
 

 
Magyarok a királyné szolgálatában
 

Életrajzi linkek
 

 
Sisiből Erzsébet - a királyné részletes életrajza
Sisiből Erzsébet - a királyné részletes életrajza : A gyógyító utazások

A gyógyító utazások

~ sisiweb ~  2017.11.19. 08:09


 

"Aranybetűs szó : "Szabadság"! 
Büszkén verdes, vad vihart áld, 
Száll a karcsú árbocon; 

Orrcimpáim megremegnek,  
Hullámok ily szót, rebegnek: 
Szabadság! Nem álmodom. 

Gond leszek sok távírásznak : 
Ünnepre hiába várhat 
Az udvar-börtön, az unt! "

/Erzsébet: Liberty - részlet/

 


 

1860 telén a császári családban dúló folyamatos viták közepette Erzsébet egészségi állapota annyira megromlott, hogy Skoda doktor akut tüdőgyulladás jeleit vélte felfedezni, és a császárnénak azonnali klímaváltozást javasolt. Az Őfelsége állapotáról szóló híreket mindenhol kétkedve fogadták. Erzsébet valóban csúnyán köhögött, és nagyon keveset evett, de emellett rengeteget mozgott, lovagolt, akadályokat ugratott, órákig gyalogolt és tornázott. De az orvosi utasítással senki nem mert szembeszállni. A választás Madeirára esett. Az utazás híre Erzsébetet teljesen lázba hozta, főleg, miután sikerült elérnie, hogy Esterházy grófné otthon maradjon, és helyette Mathilde zu Windisch-Grätz hercegnő tartson vele. Újabb ok, amiért kritizálni lehetett a császárnét, nem beszélve arról, hogy mindkét hölgy vállalta, hogy hosszú hónapokra magára hagyja kicsi gyermekeit. A bécsiek egyáltalán nem sajnálták a császárnét. Viktória angol királynő kölcsönadta saját jachtját, így Erzsébet elindulhatott Madeirára. Amint elég távol került Bécstől, a császárné újra egészségesnek látszott.

A bérelt tengerparti villában azonban nagyon magányosnak érezte magát. Rengeteget sírt, keveset evett, a házat alig hagyta el egy kis sétalovaglás erejéig. Csak az állatai között érezte jól magát. Volt pónilova, papagája, kutyái. Időnként küldönc érkezett Bécsből, aki híreket hozott, és emellett azt a feladatot is kapta, hogy részletes tájékoztatást adjon Őfelsége állapotáról. Erzsébet itt ismerkedett meg Hunyady Imre gróffal és húgával, Hunyady Lilivel, akiktől magyarul tanult. A gróf rövid idő után beleszeretett a császárnéba, ami az udvar előtt sem maradt titok, így Hunyady Imrének haza kellett térnie. De Erzsébet nem csak a grófot bűvölte el; az orosz tisztek szintén az osztrák császárné hatása alá kerültek. Erzsébetben ekkor tudatosult, mekkora jelentősége van külső adottságainak, és önbizalma napról napra nőtt.
Ahogy telt az idő, egyre jobban vágyódott gyermekei után. Gizellának hosszú leveleket írt, és az ajándékokról mesélt, amiket majd visz neki, többek között egy szép papagájt. A bécsi lovaglások is hiányoztak már Grünne gróffal, de anyósára és a Hofburg légkörére gondolni sem bírt.
Májusban, hathónapnyi távollét után vissza kellett térnie. Ferenc József boldogan fogadta Triesztben. Négy napja tartózkodott az osztrák fővárosban, mikor ismét köhögni kezdett, belázasodott és minden ételt elutasított. Skoda doktor most tüdővészt diagnosztizált, és újabb utazást javasolt, ezúttal Korfura. Erzsébet nagyon rossz idegállapotba került, saját halálát kívánta. Úgy gondolta, ha ő meghalna, a császár újra nősülhetne, ő nem lenne többé terhére senkinek, és biztosan boldogabb élete lenne szeretteinek.
A búcsúzás Laxenburgban nagyon megható volt. A tömeg csendben figyelt az állomáson, csak néhány asszony zokogása hallatszott. Az újságok arról írtak, hogy a fiatal császárné halálos beteg, és talán most láthatták utoljára. De Erzsébetnek már odafelé a hajóúton visszajött az étvágya, láthatóan jobban érezte magát. Bécsbe aggasztó hírek érkeztek a császárné állapotáról, hogy szörnyen sápadt, ezt a telet már biztosan nem éli túl.  Ezért Ferenc József Korfura küldte bizalmasát, Grünne grófot. A megbízatásnak az is része volt, hogy közvetítsen a császári pár között, de ez a kezdeményezés rosszul sült el, és Erzsébet egy életre megharagudott a grófra. A kettejük közti beszélgetésről nincsenek pontos adatok, egyesek szerint Erzsébet azzal vádolta meg Grünne grófot, hogy segített a császárnak nőügyeiben, a gróf pedig hűtlenséggel vádolta a császárnét. Ami biztos, hogy a gróf távozása után Erzsébet ismét rosszabbul lett. Nem evett, erősen köhögött, arca felpuffadt, és súlyos depresszióba esett. A család ismét a bajor rokonokhoz fordult, ezúttal Nené sietett segítségére. Nővére hatására Erzsébet újra enni kezdett, és láthatóan jobban érezte magát. 
Októberben Ferenc József személyesen utazott Korfura, hogy meggyőződjön felesége állapotáról. Erzsébet nem mert télre visszamenni Bécsbe, így Velence mellett döntöttek, ahová nagy örömére a császári gyermekeket is elvitték. Zsófia szokás szerint tiltakozott, és most sikerült elérnie, hogy Esterházy grófné is a kicsikkel tartson. A fogadtatás borítékolható volt. Erzsébet a sarkára állt, és kiadta Esterházy grófné útját, posztjára pedig Paula Bellegarde-ot, Königsegg grófnét nevezte ki.
Ludovika - Károly Tivadar kíséretében Velencébe utazott, és magukkal vitték Fischer doktort is, aki erős vérszegénységet és vízkórságot állapított meg a császárnénál. Lábai időnként annyira feldagadtak, hogy két ember segítsége is kellett, hogy járni tudjon. Rettegett a „lassú elsorvadástól”, és ismét saját halálát kívánta. Mivel gyalogolni, lovagolni nem tudott ebben az állapotban, újabb szórakozást talált: fényképeket gyűjtött. Kezdetben családtagjairól, a személyzetről, majd bővítette a kört, és diplomatákat bízott meg azzal, hogy gyűjtsenek neki fotókat híres szépségekről - szerte a világból.
1862 májusában állapota még mindig nem javult, ezért Fischer doktor javaslatára Bad Kissingenbe ment gyógyíttatni magát. Újabb utazása sajtóbotrányt keltett. Itt rövid idő után javulni kezdett, de a doktor most a vérképző szervek betegségét állapította meg. Bécsbe semmiképp nem akart visszatérni, ezért az örök menedéket nyújtó Possenhofenbe távozott, udvarhölgyei nagy bánatára. Ők ugyanis egyáltalán nem tartották idillinek az ottani életet. Ott tartózkodása alatt hazatért két húga, Mária és Matild is, férjeiket Rómában hagyták. (Matild akkor már Trani grófné volt.) Kiderült, hogy a hazautazásuknak nyomós oka van. Mindkét húga szeretőt tartott, és Mária teherbe esett. Csak Fischer doktor segítségében bízhatott, és persze a család diszkréciójában. A nővérek mindannyian mélyponton voltak, Ludovika állandóan siránkozott, amit Miksa herceg megelégelt, és mindhárom lányát elzavarta.
Máriát betegségre hivatkozva - a legnagyobb titokban Augsburgba vitték, és egy kolostorban hozta világra gyermekét. A kislányt édesapja, egy belga gróf nevelte fel. A „kellemetlen ügyet” sikerült titokban tartani. Mária férjén sikeresen elvégeztek egy műtétet, mely után igazi házastársakként élhettek, és idővel felesége is bevallotta bűnét. Kapcsolatuk később viszonylag harmonikussá vált.
Erzsébet augusztusban visszatért férje születésnapjára, de a családi viszonyok nem rendeződtek. A császár többnyire vadászott szabadidejében, a császárné pedig utazgatott Bécs, Reichenau és Passau között, és bajor rokonaival találkozott. A főhercegné ezalatt Ischl-ben tartózkodott. A császárné látványosan javult, ami a családnak annyit jelentett, hogy készen áll újra gyermeket szülni. Ferenc József nagyon vágyott még egy fiúra, hogy még biztosabb legyen, hogy idővel lesz, aki átveszi trónját. Fischer doktor azonnal Erzsébet segítségére sietett, és kijelentette, hogy ez egyelőre nem lehetséges, őfelségének még többszöri kúrára van szüksége Bad Kissingenben.
1863 őszén Ferenc József öccse, Miksa herceg elfogadta a mexikói koronát. Az akkori politikai helyzetben ez nagyon veszélyes döntésnek bizonyult, mindenki ellenezte, kivéve nagyravágyó feleségét, Saroltát. Zsófia főhercegné kétségbeesett.

Gizella és Rudolf időközben elérték azt a kort, hogy külön kellett költözniük. A testvéreket ez nagyon megviselte, mert tiszta szívből szerették egymást. Gizellát közepes értelmi képességűnek tartották, Rudolfot viszont koránál érettebbnek. Öt évesen már négy nyelven beszélt (magyar, német, francia, cseh) és élénk fantáziával bírt, ami egy trónörökös esetében inkább negatívumnak számított. Úgy gondolták, vissza kell fogni szellemi nevelését, és inkább a testét kell erősíteni. Nagyon vékony, beteges gyermek volt, de Ferenc József mindenképp katonát akart nevelni fiából. Hat éves korában teljesen elválasztották imádott nővérétől, és saját háztartást kapott. Nevelését Leopold Gondrecourt gróf vette át, aki követve a császár parancsát, kemény - már-már szadista módszerekkel - végkimerülésig hajszolta a törékeny herceget. Egy év elteltével Rudolf nagyon rossz állapotba került, amit Joseph Latour von Thurmburg pontosan látott, és megelőzve egy nagyobb tragédiát, a császárnéhoz fordult segítségért. Erzsébet tudta, hogy fia élete a tét, így senki nem állíthatta meg, még anyósa sem, aki végig Gondrecourt pártján állt.
A császárné szabályos ultimátumot intézett a császárhoz: „Azt kívánom, hogy korlátlan hatalmam legyen minden, a gyermekeket illető dologban, környezetük kiválasztásában, tartózkodási helyük meghatározásában, nevelésük irányításában, egyszóval mindent én és csakis én határozhassak meg nagykorúságuk pillanatáig. Kívánom továbbá, hogy személyes ügyeimet illetőn, többek között udvartartásom kiválasztására, tartózkodási helyemre és a házon belüli ügyekkel kapcsolatos intézkedések megtételére a jog csakis az én számomra tartassék fenn. Erzsébet, Ischl, 1865. augusztus 27.”
4  
Egyértelművé tette, hogy amennyiben férje nem enged kérésének, elhagyja őt. Ferenc József engedett.  

Öt év telt el Erzsébet madeirai tartózkodása óta. A dolgok, ha nem is jól, de jobban mentek, mint korábban. A császár nem kockáztatott, és jól tette. Erzsébet most először nem betegségbe és magányba menekült, hanem szembeszállt, és győzött.
Rudolf új nevelője Latour ezredes lett, akit a trónörökös nagyon hamar megkedvelt. Widerhofer doktor segítségével gyorsan helyrejött, valósággal kivirult. Egészségügyi problémái megszűntek. Erzsébet ragaszkodott hozzá, hogy tanáriai nagy szaktudásúak legyenek, és lehetőleg polgári származásúak és liberálisok. Ez akkoriban felért egy forradalommal. A bécsi udvarban folyamatos támadások érték Latourt és nevelési elveit, de a császárné mindvégig kitartott mellette, Rudolf pedig egész életében hálás volt anyjának, amiért megmentette őt.

Mikor Erzsébet megelégelte a hatalmi harcokat, ismét elutazott, ezúttal Münchenbe. Bár a hivatalos jelentések szerint Fischer doktor kezelésére ment, mindenki tudta, hogy mi áll az utazás hátterében. A császárné még karácsonyra sem tért haza, és ez akkora sértésnek számított, hogy még azok is elfordultak tőle, akik korábban az ő pártján álltak.

 

<< Vissza                                                                           Tovább >>

 

 


Forrás:

Brigitte Hamann: Erzsébet királyné (140-180. old.)
4 B. Hamann: 175-176. oldal

Eredeti kép forrása: https://hu.pinterest.com/search/pins/?q=Sisi&rs=typed&term_meta[]=Sisi%7Ctyped

 

Még nincs hozzászólás.
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Sisiweb logókép

 
Sisiweb
 
Facebook csoport

 
Így él emlékezetünkben
 
Káli-Rozmis Barbara FB oldala - A Császárné Emléke Munkaközösség

 
Erzsébet-kultusz napjainkban
 
Szabó Dóra Sisi szerepben

 
Fotók
 
Madame Rénarde

 
Kapcsolódó linkek
 
Kapcsolódó videók