Erzsébet és testvérei gyermekkora fényűzés nélkül zajlik, a telet Münchenben töltik, a nyarat - amilyen gyakran csak le­het - vidéken, ott, ahol a bajor fennsík lassan az osztrák ha­tárt jelentő Alpok csúcsáig emelkedik. A possenhofeni ódon kastély, melyet 1834-ben vásárolt meg Miksa, vörös kőből épült, négyszögű építmény. A tisztes hajlékot, melyhez istál­lókat és egy kápolnát ragasztottak, park és a Starnbergi-tó szürke vizében visszatükröződő csodálatos rózsakertek öve­zik. Nyoma sincs itt a kifinomultságnak; jóféle szénaszag ér­ződik, amikor nyáron megérkezik az embert és állatot szik­kasztó déli szél. A családhoz tartozó, uraikért mindenre kész cselédek lakhelye mellett találhatók a gazdasági épületek. Állataival, különösképpen lovaival és kutyáival - az utóbbiak folyton a kastély karosszékeiben tanyáztak - s békés családi légkörével Possenhofen valóságos paradicsom a gyermekek számára.

Kedves szeretettel mindenki csak úgy emlegeti: „Possi".

Sokszor bírálták az apa hanyagságát, hogy nem készítette fel lányát arra, hogy egyszer Erzsébetté kell válnia. Viszont neki köszönhető, hogy a gyermekkor varázslatos pillanatai nem szálltak tova, és sikerült elérnie, hogy Sisi boldogan indult az életbe. Ennek emléke olyan erős lesz, hogy Erzsébet egész, tragédiákkal zsúfolt életében reménytelenül arra vágyik majd, hogy bárcsak újra visszaváltozhatna Sisivé...