Királynénk életét már sokan sokféleképpen feldolgozták, de prózai színpadi mű ez idáig még nem született. B. Török Fruzsina teljesen új és egyedi megközelítésből igyekszik Erzsébet és Lucheni sorsát külön-külön és együtt is bemutatni, Gubás Gabi és Dózsa Zoltán pedig fantasztikusan alakítja Erzsébetet és Luchenit.
A nézők Lucheni víziójának lehetnek szemtanúi. Az olasz származású Lucheni anarchistaként éli mindennapjait, és élete legfontosabb tettére készül: megölni az orléans-i herceget. Terve azonban ismeretlen okból meghiúsul. Nem sokkal később tudomására jut, hogy Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné éppen Genfben tartózkodik, ezért terveit megváltoztatva az új célpontja Erzsébet lesz…
Luigi Lucheni 1873. április 22-én született Párizsban. Apját nem ismerte, nyolcéves koráig anyjának egyik barátnője nevelte. Alapfokú iskoláit kijárta, ahol okos gyereknek bizonyult. Először egy plébánosnak lett az inasa, később több iparágban is foglalatoskodott. A katonaságtól tisztiszolgának ment. Nem Genfben, hanem Lausanne-ban lakott, ahol kőművesként a szövetségi palota építésénél dolgozott. Svájcban ismerték a nevét, és tudták róla, hogy a legelszántabb anarchisták egyike. Lucheni minden szenvedéséért az arisztokráciát okolta. Elszántan hitt benne, hogy nekik a világon semmi más dolguk nincs, mint élvezni az életet, jókat enni, szórakozni, és költeni a mesés vagyonukat. Aki nemesnek születik, csakis boldog és gondtalan lehet.
A gyilkosság előtti éjjelen épp a tökéletes terven dolgozik, gondosan hegyezgeti reszelőjét, mikor szobájában megjelenik Erzsébet. Kezdetben el akarja üldözni, és biztos benne, hogy az osztrák császárné azért látogatta meg, mert fél, és le akarja beszélni tervéről. De mivel Erzsébetet nem tudja elhallgattatni, lassan rá kell jönnie, hogy a látogatás célja valami egészen más. Ez a nő vágyik a halálra és hálás neki azért, amire készül. Akkor mégis miért jött?
Erzsébet célja nem más, mint hogy bebizonyítsa Lucheninek, kettőjük sorsa mennyire hasonló. A csillogás mögött ő is ugyanannyit szenvedett, mint az az ember, aki az életére készül törni, és hogy ezzel tulajdonképpen szívességet tesz neki. Vajon a beszélgetés végére sikerül Erzsébetnek minden kétséget kizáróan elhitetni Luchenivel, hogy kettejük sorsa nagyon is hasonló?
Gubás Gabi csodás alakításának kulcsa, hogy nagyon hamar megtalálta azt a pontot, amelybe belekapaszkodva teljesen át tudta érezni Erzsébet vívódásait. A sajtónyilvános főpróbán több kulisszatitkot is elárultak, többek között azt is, mi inspirálta leginkább a színésznőt.
Gubás Gabi: „Amikor először kérdeztem Fruzsit (B. Török Fruzsina – a szerkesztő), hogy „Na, hogy haladsz?” (…) és amikor azt mondta, hogy „Uhh, Gabi ez nagyon kemény lesz! Nagyon durva! Le fog omlani majd az a bizonyos Sisi kép.” - és ennek nagyon örültem, hiszen mindannyian őrzünk valamit, ki így, ki úgy. Főképp akár a TV-ből, a TV feldolgozás… és amikor azt mondta, hogy egyszer csak ezt a nőt bezárták aranykalitkába és elvették a szabadságát, a döntést, a szerelemhez való jogát, akkor azt mondtam, hogy nem is kell több, mert megvan az az egyetlen momentum, ami mindig kell a színésznek, hogy – elég csak egy, aztán jó, hogy ha több is van -, de egyetlen egy, amivel, mint egy köldökzsinórként én úgymond csatlakozom az ő kis lelkéhez, és át tudom adni az én érzelmeimet, gondolataimat, véremet, mindenemet, tehát élettel teli – úgymond megtöltöm. Mert, ahogy ezt kimondta, hogy a szabadságát vették el, tudtam, hogy ha nekem elvennék, nem tennék másképp, mint ő."1
A színésznőtől azt is megtudhattuk, miért ő kapta meg ilyen fiatalon a szerepet. Köztudott, hogy Erzsébet negyvenéves kora után már nem engedte magát fotóztatni, így Lucheni víziójában is csak az a fiatal királyné jelenhetett meg, akit korábban az újságokban látott.
Az előadás azzal ér véget, hogy Erzsébet – miután nagyvonalakban elmeséli Lucheninek az egész életét – elhagyja a szobáját.
Ahogy a történelemkönyvekből pontosan tudjuk, Luigi Lucheni 1898. szeptember 10-én, Genfben egy élesre hegyezett reszelővel halálos sebet ejtett Erzsébet szívén.
Tettéért a svájci bíróság előtt kellett felelnie, és ez azt jelentette, életben marad, mert a genfi kantonban érvényes törvények nem ismerték a halálbüntetést. Kiadatásának nem lett volna sok értelme, ugyanis a magyar hatóságok akkor sem szabhattak volna ki rá halálbüntetést. A korabeli büntetőtörvénykönyv 12. paragrafusa szerint a külföldön elkövetett bűntettek esetében nem alkalmazható a magyar törvényekben meghatározott súlyosabb büntetés, ha az elkövetés helyén erre a cselekményre az odavaló törvény enyhébbet szab. Ilyenkor azt kell alkalmazni. Luchenit a genfi esküdtszék élethosszig tartó fegyházra ítélte, két hónappal bűntettének elkövetése után. 1910. október 18-án azonban cellájában felakasztotta magát.
Bár nem kapott halálbüntetést, ahogy remélte, nevét örökre bevéste a történelembe. Csak azzal nem volt tisztában, hogy nem a megfelelő emberen állt bosszút.
A Sisi című előadást folyamatosan játsszák a Gödöllői Királyi Kastély Barokk Színházában.
Jegyet vásárolni online a jegy.hu-n, illetve személyesen a kastély jegypénztárában lehet.
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
