Udvari gyász fél évig

Európa minden fejedelmi udvarában gyászt rendeltek el. A bécsi udvarban a gyász szeptember 17-től kezdve fél esztendeig tart. Az első két hónapban a legmélyebb, a következő két hónapban a mély, s az utolsó két hónapban a kisebb gyász. A hivatalos gyász 1899. március 15-én ért véget. A hadseregnél a zenekarok a királyné halála után azonnal elnémultak. A lőcsei hadgyakorlatokat sem tartották meg. A Ferenc József ötvenéves uralkodói jubileumára Bécsben tervezett ünnepélyek elmaradtak, még a december 2-ára hirdetett istentisztelet is. Idegen uralkodók sem érkeztek Bécsbe. A király a munkában, az állami ügyek intézésében keresett vigasztalást.

Országos gyász: fekete pecsétek

A magyar belügyminiszter elrendelte, hogy valamennyi megyei és városi hivatal a gyász jeléül a hivatalos iratokon fekete pecsétet használjon.

Az országgyűlés képviselőháza elhatározta, hogy a királyné emlékét törvénybe iktatja.

Az országos gyásznak megfelelően üléseit felfüggesztette , és az első ülést a temetést követő harmadik napra hívta össze. A ház tagjai harminc napig gyászt viseltek.  A miniszterek mindegyike 300-300 forintot ajánlott fel a királyné szobrának költségére. A főváros is elhatározta, hogy jegyzőkönyvben örökítik meg Erzsébet emlékét, a temetési gyászünnepre küldöttséget menesztenek. Felszólítják a székesfőváros lakosságát, hogy házait gyászlobogókkal lássa el, azokat 30 napig kitűzve tartsa.

Az akadémia 12-én rendkívüli ülést tartott. A tőzsde is gyászolt. Elhatározták, hogy a temetés napján a tőzsdetermet és a gabonacsarnokot zárva tartják. A királyné szobrához a tőzsde 5000 koronával járult hozzá. Az egyetemi ifjúság elhatározta, hogy egy hónapig fekete gyászkarszalagot visel, és rekviemet tart.

Az iskolákat a temetés napjára bezárták, a diákoknak pedig előírták, felekezetüknek megfelelő gyászistentiszteletet.

Ötvenezer magyar a ravatalnál

Szombaton, szeptember 17-én temették el a királynét. A Burg kápolnájában ravatalozták fel. Az emelvényen egyszerű érckoporsó állt, a tetején ezüst feszülettel. A korabeli tudósítótól tudjuk, hogy a rengeteg koszorúnak majdnem a fele Magyarországról érkezett, és legalább 50 000 magyar rótta le kegyeletét Erzsébet ravatalánál. A temetési menet magyar résztvevőit Bánffy Dezső miniszterelnök vezette, őt a miniszterek követték fekete díszben, barna sastollal, fátyolos karddal, Károlyi Tivadar gróf vezette a főrendeket, Szilágyi Dezső pedig a magyar parlamenti képviselőket és a megyei küldötteket. Jelen volt Jókai Mór, Apponyi Albert és Ugron Gábor is. A királyi család tagjai egy mellékutcán hajtottak a Kapucinus-templomhoz. A főhercegnők talpig gyászban, sűrű fátyollal jelentek meg. Ott volt Albert szász király, Sándor szerb király, Ferdinánd bolgár fejedelem, az olasz trónörökös, József főherceg, a nagyobb uralkodóházak fejedelmei. A Habsburg-ház 78 tagja is részt vett a gyászszertartáson. Maga az özvegy király fekete díszkocsin érkezett, jobbján szövetségesével és barátjával , Vilmos német császárral.

„Gyászolta egész Európa, de legmélyebben a magyar nép siratta, aki elveszítette jóságos királynőjét és jótevőjét.”

"Volt a magyarnak, még nem oly rég 
Egy felséges Nagyasszonya; 
De mert a bíbor gyásztól nem véd: 
Volt neki tenger bánata.
Hogy írt keressen, messze elment,
El idegenbe, messzire;
Sötét gyászfátyla lengett-lengett:
Árnyat vetett egész ide!

És igyen jöttek-mentek évek:
De hasztalan múlt az idő,
Nem adott enyhet bús szívének
Sem ég, sem föld, sem levegő;
Csak sajgott, vérzett mély sebébe
S - elmúlt, mint élt: panasztalan,
Mint beolvad a mindenségbe
A leszálló nap: zajtalan.

S most ránk maradt a gyásznak fátyla:
Virrasztunk a nagy éjszakán;
Mint mikor megnő az éj árnya
S a bánat van ébren csupán;
És száll imánk, mint száll a felhő,
Melyet a föld a légnek ad:
Fehérlelkű martyr Királyné,
Aludd csendesen álmodat!"

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.