Erzsébetet és Ferenc Józsefet, ezt a két rendkívül különböző személyiségű embert nem túl sok tulajdonság kötötte össze. De mindketten szerették a természetet. Már 1857-et írtak, amikor ők ketten, inkognitóban nagy gyalogtúrára indultak a közeli Alpokba. Parasztházaknál, kis fogadókban szálltak meg, s a házigazdáknak sejtelmük sem volt, kik is a vendégek.

Heligenblutból, ebből a kis karinthiai városkából indultak útnak, és három óra múlva pihentek meg a Wallnerhütténél. Ezt a helyet ma Elisabethruhe-nak, Erzsébet-pihenőnek nevezik. Innen a Pastersee és a 3797 méter magas Grossglockner-csúcs együttes látványa az Alpok egyik legszebb panorámája. De Erzsébet emlékét több hely is őrzi az osztrák Alpokban.

Ha a magyar határtól mindössze hetven kilométerre lévő, nagy hegyek között fekvő Puchbergből a bájos, több mint százéves, gőzmozdony vontatta kis fogaskerekű vonatocskán felkapaszkodunk a Schneeberg 2000 méteres, hatalmas kőtömbjének tetejére, ott egy mauzóleumszerű, nagy kápolnát találunk. Az Elisabethkirchlein 1901-ben épült, az akkor már három éve halott császárné emlékére.

Puchbergben is sok a látnivaló. Ősöreg templomok, várromok, vízesés, magasra futó széklift, no és a marcipánjairól híres Szabó cukrászda.

Erzsébetnek az első győzelmet jelentette az alpesi kirándulás Zsófia főhercegnő felett, hiszen itt tudta rávenni a császárt, hogy forduljon szembe anyjával a gyermekek visszaszerzése érdekében.