"Az 1889. január 30-i mayerlingi tragédia teljesen váratlanul érte a császári családot. Elsőnek a császárnét értesítették. A halálhírt Hoyos gróf hozta, akivel Rudolf együtt szokott vadászni Mayerlingben. Erzsébetnek görög nyelvórája volt, Homéroszt olvasta. Hoyos említést tett még egy halottról: egy fiatal lányról, név szerint Maria Vetsera bárónőről. Állítólag – mondta Hoyos – ő mérgezte meg a trónörököst, aztán saját magát.

Bámulatos, hogy a különben oly érzékeny császárné milyen fegyelmezetten lett úrrá ezen a helyzeten. Nem tért ki a kötelességei elől. Ő értesítette a császárt. Mária Valéria: „Apám ruganyosan lépett a szobába, és megtörten, lehajtott fejjel hagyta el.” Aztán Erzsébet átment Ferenczy Ida lakásába. Tudta, hogy a megbeszélés szerint Katharina Schratt ott vár a császárra. Maga vezette a császárhoz a színésznőt, mert tudta, hogy csak a barátnője vigasztalhatja meg a porig sújtot Ferenc Józsefet.

A császárné aztán továbbment kedvenc gyermekéhez, Mária Valériához, de összeborzongott, amikor Valériának mindjárt az jutott eszébe, hogy Rudolf öngyilkos lett. Erzsébet Valériához: „Nem, nem akarom elhinni, olyan hihető, olyan biztos, hogy az a lány mérgezte meg”. De továbbra sem tudtak semmi biztosat.

Valéria ezután elment Stefániáért, Rudolf özvegyéért, és elvitte a császári párhoz. Stefánia így írja le a jelenetet visszaemlékezéseiben: „A császár ott ült a terem közepén, mellette a császárné sötét ruhában, holtsápadt, merev arccal. Tanácstalan voltam és megrendült; s úgy éreztem, úgy bánnak velem, mint egy bűnözővel. Keresztkérdések záporoztak rám, amelyekre részben nem tudtam válaszolni, részben pedig nem volt szabad válaszolnom.”

Közben Vetsera báróné is kétségbeesetten kereste a lányát, és így jutott el Ferenczy Ida előszobájáig. Mindenáron beszélni akart a császárnéval. „Elvesztettem a gyermekemet, csak a császárné adhatja vissza” - zokogta, még nem is sejtve, hogy a gyermeke már valóban halott. Ida először is megkérte Nopcsa bárót, hogy tájékoztassa a bárónét. Aztán a császárné is felkereste Vetsera bárónét...

Az alábbi jelenetet Ferenczy Ida mondta el később Mária Valériának, aki lejegyezte a naplójában: „Őfelsége ott állt teljes fenségében, és halkan beszélt az asszonyhoz, aki magánkívül volt, és a gyermekét követelte. A császárné megmondta neki, hogy a lánya meghalt. Ekkor Vetsera jajgatni kezdett: „Gyermekem, az én szép gyermekem!”

És azt tudja-e, mondta őfelsége hangosabban, hogy Rudolf is meghalt? Vetsera megingott, leborult őfelsége előtt, és átölelte a térdét. Az én szerencsétlen lányom, mit csinált! Ezt ő tette! Tehát ő is úgy fogta fel a dolgot, mint őfelsége, hogy ugyanis a lány mérgezte meg a trónörököst. Még néhány szó, majd ekképp bocsátja el őfelsége Vetsera bárónét: „Most pedig jól jegyezze meg magának, hogy Rudolf szívrohamban halt meg!”

A császár és a császárné csak másnap tudják meg a háziorvostól, Widerhofertől, hogy a szerelmesek valójában miként haltak meg. Valéria feljegyzései szerint Widerhofer „az ágyban fekve, vállára omló kibontott hajjal, összekulcsolt kezében rózsaszálat tartva látta meg a lányt – Rudolf félig ült, a pisztoly a padlóra esett, megmerevedett kezéből, a pohárban konyak. Az orvos lefektette a rég kihűlt tetemet; a halántéka szétroncsolva, a golyó az egyik halántékon ment be, a másikon jött ki. Ugyanilyen seb a lánynál. Mindkét golyó ott volt a szobában.”

Erzsébet megjegyzése: „Rettenetes a hatalmas Isten, ha lesújt, mint a pusztító vihar.”

A császári családban világvége hangulat uralkodott. Úgy látszott, Rudolf halálával meghalt Ausztria-Magyarország jövője is. Azon az éjszakán, amikor a trónörökös holttestét a Hofburgba vitték, rettenetes vihar tombolt, a szél úgy rázta az ablakokat, hogy „az öreg Burg minden eresztékében recsegett-ropogott”-írja a húszesztendős Mária Valéria.

„Mamának igaza van: túlélte magát” - s ezzel Erzsébet nemcsak a Hofburgra, hanem az egész Monarchiára célzott."

"Bár lenne egy esély
Más korban, más helyen
Én újra
kezdhetném az életem
Egy kisváros terén
Ha volna egy kis ház
Hol nincs se udvarnép, se Bécs, se rács
Hol végre béke vár
És a csönd égig ér
Szabadon szól a dal
És álmot rejt az éj

Úgy szállnék bárhová
Itt kő és jég ül szívemen
Itt nincs barátság,nincs jövő
Nincs társ,nincs szerelem
De hol van hát a Föld
Hol nem köt gúzsba száz szabály
Hol nem csak fáradt rabmadár
Ki gyöngeként erős
Egy hétköznapi hős

Itt minden nap csak gyötrelem
Nincs cél,sem érték
Írhatok terveket
Száz cikket semmit sem ér
Bohóc vagyok csupán
A császárváros díszeként
A szívem-lelkem rejtekén
Csak bábú vagyok én
Bár újra
kezdhetném
Egy más időben más helyen
Bár élhetném az életem,
Mint hétköznapi hős
Ki sírós,nevetős
Csak hétköznapi hős!"

/Rudolf musical - Hétköznapi hős/

A mayerlingi vadászkastély helyére Ferenc József egy kolostort építtetett, ahol azóta is karmelita nővérek imádkoznak a trónörökös lelki üdvéért.

További képek itt láthatók Mayerlingről:
www.sisiweb.gportal.hu/gindex.php

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.