| Következő 20 cikk | Előző 20 cikk |
Sisiből Erzsébet - A valódi Erzsébet |
~ sisiweb ~ |
2017.11.19. 08:16 |
|
Miért is álltam neki ennek a hosszú és részletes életrajznak...
|
 |
Gyerekszobából a trónra |
~ sisiweb ~ |
2017.11.19. 08:11 |
"Vasárnap-gyermek vagyok, Nap szülötte;
Trónom arany sugarából kötötte,
Koronám tündökletből fonta össze,
S van fénye száz-szám, laknám mind közötte."
/Erzsébet írta saját magáról/
|
|
Madár a kalitkában |
~ sisiweb ~ |
2017.11.19. 08:10 |
"Az ifjú tavasz újra árad,
Friss zölddel díszíti a fát,
Új dalt tanít minden madárnak,
Szebb szirmot bont minden virág.
De mind e szépség mire nékem;
Messzi, idegen földön itt?
Honi napfényt áhít a szívem,
Az Isar-partról álmodik.
Fák sötétjéért suttog ajkam,
Kívánom zöld folyó vizét,
Mely esti ábrándomba halkan
Zúgja búcsúüdvözletét."
/Erzsébet: Az ifjú tavasz/
|
|
A gyógyító utazások |
~ sisiweb ~ |
2017.11.19. 08:09 |
"Aranybetűs szó : "Szabadság"!
Büszkén verdes, vad vihart áld,
Száll a karcsú árbocon;
Orrcimpáim megremegnek,
Hullámok ily szót, rebegnek:
Szabadság! Nem álmodom.
Gond leszek sok távírásznak :
Ünnepre hiába várhat
Az udvar-börtön, az unt! "
/Erzsébet: Liberty - részlet/
|
|
„A világ legszebb asszonya” |
~ sisiweb ~ |
2017.11.19. 08:08 |
"Ó, bár elfogyna már a sok
Bámészkodó köröttem!
Hisz annyit bízvást mondhatok:
Csak embernek születtem.
Epém kavarja föl, mikor
Gusztálni kezd a jó nép,
Bensőmben ettől csak düh forr:
Egy csigaházba bújnék!"
/Erzsébet: A bámészkodókhoz - részlet/
|
|
A magyarok imádott királynéja |
~ sisiweb ~ |
2017.11.19. 08:07 |
Ó, Magyarország, szép világ!
Tudom én, élsz gyötrő láncon.
Úgy levenném én rabigád,
Kezem, lásd, nyújtani vágyom.
Haza, s szabadság: sok dalia
Ezekért ért oly bús véget.
Kötelékünk bár fonódna ma,
Királyt adhatnék néktek!
Magyar hadd lenne, hadd e-honbeli hős
Vas a karja, tiszta a híre,
Derék értelmű férfi, erős,
S csak a földért verne a szíve.
Alkotna szabad magyar hazát,
Örökre - legyőzve az átkot!
Itt osztaná örömét-bánatát,
Így lenne hű királytok!
/Erzsébet: Ó, bár királyt adhatnék néktek/
|
|
A korona terhe - falkavadászatok |
~ sisiweb ~ |
2017.11.19. 08:06 |
"Beszáguldoztam egykor én világom,
Szűk lett a puszta, a sívó homok,
Így repültem lóháton tengeráron,
Erin zöldfényű partja fogadott.
S csaknem odaveszett közben a lelkem,
Mert e vágta nem ismert pihenőt;
De jött egy másik lélek: átöleljen,
Adjon védett-örök földi időt.
A ló, lelkemnek evilági kincse,
Égi erők által átváltozott:
Paripa lett, csudás szárnya repítse;
Lelkem véle megbűvölten lobog."
/Erzsébet: A jövő lelkeihez - részlet/
|
|
Titánia, a "tündérkirálynő" |
~ sisiweb ~ |
2017.11.19. 08:05 |
"Csak én, tán átok-verten,
Tündér-úrnő, magam,
Az igazit sose leltem,
Kinek rokon szelleme van.
Liliom-trónon epedtem,
És oly sokszor leszálltam;
Minek? Nem leltem kedvem
Túl hosszan föld fiában."
/Erzsébet: Titánia panasza - részlet/
|
|
A Wittelsbach-ok átka |
~ sisiweb ~ |
2017.11.19. 08:04 |
"Sas, fönn a hegyek magasában,
A sirály üdvözöl!
Rikolt feléd, hol sós a lég,
Habból - örök hóba föl!
Találkoztunk mi egykor,
Ős-köd örökélet előtt...
A legdrágább tó tükörén járták
Rózsálló-szép idők.
Szálltunk egymás mellett némán,
S védett mély nyugalom öle...
Kis csónakon kísért dalolón
Minket csak egy fekete.
/Erzsébet: Északi-tengeri üdvözlet/
|
|
A túlvilági költőnő |
~ sisiweb ~ |
2017.11.19. 08:03 |
"És szétpattanásig teli a lelkem,
Néma tűnődés néki nem elég,
Minden arra ösztönzi: énekeljen!
És gyűjtsem könyvbe szívem énekét!
E könyv megőrzi sok-sok emberöltőn,
Mit mai lelkek meg nem értenek;
Évek változtán, múltán végre szökjön
Virágba, érjen való életet...!
Hogy akkor a Mester célját elérjék!
Vigasz-dalok legyenek olyanoknak,
Kik siratják sok hős harcos veszését,
Bús szabadságharcát e mártíroknak.
Ti drága lelkek e messzi időkön,
Kikhez ma lelkem így, bízón beszél,
Titeket kísérlek majd így örökkön,
Rég tűnt szívem így, e versekkel él!"
/Erzsébet: A jövő lelkeihez - részlet/
|
|
A fekete sirály |
~ sisiweb ~ |
2017.11.19. 08:02 |
„Duzzad vásznunk egyre telten,
S mintha szárnyam nőne már,
Sirályokkal egy seregben
Boldog lelkem messze száll.
Felröpülve fellegekbe,
Majd lecsapva hirtelen,
Tengervízben halra lelve,
Hullám hátán elnyelem.
Frissen gyöngyöz itt a tajték,
S mint a jó bor, fejbe száll!
Nem kell többé földi hajlék:
Hadd legyek szabad sirály!"
/Erzsébet: A "Lizzy" fedélzetén - részlet/
|
|
| Következő 20 cikk | Előző 20 cikk |
|
Tovább…
