A  h í r

1898. szeptember 10.
„Délután öt és hat óra közt érkezett az első hír Budapestre. Kétkedve fogadták a szörnyű hírt mindenfelé. Nem hitték, nem hihették a rémes valót. Csak jóval később jelent meg a távirati  iroda különkiadása, és azzal lesújtó megerősítést nyertek az addig bizonytalan hírek”

Genf, szeptember 10.
(2 óra 40 perc délután)
„Erzsébet királyné 2 óra 40 perckor elhagyta a Beaurivage fogadót, és a gőzhajóállomásra ment. Útközben egy ember rávetette magát őfelségére, és erős szúrást ejtett rajta. A királyné összerogyott, azután ismét talpra állt, és elérte a gőzöst, ahol csakhamar elájult. A hajó kapitánya nem akarta elindítani a hajót, de később őfelsége kíséretének kérésére jelt adott az indulásra. A kikötő elhagyása után a hajó megállt, és visszatért az állomásra. Őfelsége nem tért többé magához. Hordágyon visszavitték a fogadóba. Őfelsége ruhája véres volt. A merénylőt elfogták, Kilétét még nem tudják.”

Genf, szeptember 10.
(3 óra 50 perc délután.)
„A királyné néhány perccel azután, hogy visszahozták a fogadóba, meghalt. Konstatálták, hogy tőrszúrást kapott a szíve tájára. A gyilkos állítólag egy olasz anarchista.”

Ferenc József legkeservesebb órája

   Eredeti kép forrása: https://hu.pinterest.com/

A királyné haláláról azonnal értesítették az uralkodót, aki éppen Lőcsére készült, hogy megtekintse az ottani hadgyakorlatot. Paar grófnak, a király főhadsegédének jutott a szomorú  feladat, hogy az idős (68 éves) császárral közölje a gyászhírt. Ferenc József állítólag felsóhajtott.

„Csak semmitől sem maradok megkímélve ezen a világon! Megfoghatatlan. Erre az iszonyatos csapásra nem voltam előkészülve. Ez életem legkeservesebb órája. Hogyan gyilkolhatták meg azt az asszonyt, ki soha senkit sem bántott, és mindig csak jót tett!”
A szemtanú szerint Ferenc József ezután hosszasan zokogott.
 

Lucheni: Tőrrel a gazdagok ellen

    Eredeti kép forrása: https://hu.pinterest.com/

A gyilkost a tett elkövetése után azonnal elfogták. Egy kétkezi munkás, Vuillemin Viktor, és egy kocsis, Chamartin Lajos utánaeredtek, elkapták, és átadták egy csendőrnek.

„Lucheni nem ellenkezett, sőt útközben dalolt, és többek között így szólt:

-         Azt hiszem, jól találtam. Alkalmasint halálos volt a döfés.

Amikor az őrszobán vallatni kezdték, elmondta, hogy foglalkozása nincs, anarchista, és a gazdagok ellen tör. Bevallotta, azzal a céllal érkezett Genfbe, hogy egy magasrangú személyt meggyilkoljon. Eredetileg az orléans-i herceget szemelte ki, de a gyilkosságot általa be nem vallott okokból nem tudta keresztülvinni. Amikor meghallotta, hogy Erzsébet királyné keresztülutazik Genfen, nem sokat teketóriázott, megváltoztatta tervét.”
 

Sztáray grófnő, a gyilkosság szemtanúja

   Eredeti kép forrása: Brigitte Hamann - Erzsébet Magyarország királynéja

Genfből érkezett interjú
1898. szeptember 11-én.
„Sztáray Irma Grófnő:

-         Pénteken délben érkeztem meg a királynéval  Genfbe, hol a Beaurivage Szállodában  vettünk lakást. Sétát tettünk a városban, és délben a királyné gőzhajóval vissza akart térni Mont de Caux-ba. A gőzhajó délután két órakor indult, és mi fél kettőkor elhagyva a szállodát, s gyors léptekkel a Quai Montblancon levő hajóállomáshoz siettünk. Útközben észrevettem, hogy egy férfi oldalról felénk halad. Ez a  férfi közeledett a királynéhoz, majd gyorsan elhaladt egy fal mellett, mely még közte és a királyné közt volt és amikor már egészen közel volt a felséges asszonyoz, megbotlani látszott, kezével gyorsan a királyné felé kapott, de ennek tisztára olyan formája volt és én azt is hittem, hogy ezt csak azért teszi, mert megbotlott, és az eleséstől akarta magát megóvni. Az ismeretlen egy percre  megállt, és aztán tovább futott. A királyné e pillanatban hirtelen visszatántorodott, majdnem elesett, de én fölfogtam karjaimban a felséges asszonyt, és azt kérdeztem tőle:

-         Talán rosszul van, felség?

-         Nem tudom – felelte a királyné.

-         Bizonyosan csak az ijedtség az oka – jegyeztem meg én, és tovább kérdezősködtem.

-         Fájdalmat érez, felség?

-         Igazán nem tudom, de mégis úgy érzem, mintha tényleg fájna valami a  bal mellemben.

Tovább mentünk. Kisvártatva ismét megszólaltam:

-         Jó volna tán, ha felséges asszonyom karomra támaszkodnék.

-         Nem szükséges- mondta határozott hangon a királyné. Én mégis támogatni próbáltam, de eközben azt láttam, hogy őfelsége csakugyan nem szorult rá erre.

Odaértünk a hajóállomáshoz, felszálltunk a gőzösre, és amikor már fedélzeten voltunk, a királyné e kérdéssel fordult hozzám:

-         Nagyon sápadt vagyok?

-         Igen, felség, de ennek nyilván csak a nagy felindulás az oka

Alig ejtettem ki e szavakat, a felséges asszony összeesett és elájult.”

A gyilkos felakasztotta magát

   Eredeti kép forrása: https://hu.pinterest.com/

Luigi Lucheni a Pesti Hírlap információja szerint 1873.  április 22-én született Párizsban, de pármai illetőségű. Apját nem ismerte, nyolcéves koráig anyjának egyik barátnője nevelte. Alapfokú iskoláit kijárta, ahol okos gyereknek bizonyult. Először egy plébánosnak lett az inasa, később több iparágban is foglalatoskodott. A katonaságtól tisztiszolgának ment, majd eg ideig arra gondolt, hogy Amerikába emigrál. Állítása szerint Bécsben és Budapesten is megfordult, sikerült szemügyre vennie a királynét. Lausanne-ban eljárogatott a szocialisták és az anarchisták gyűléseire. Nem Genfben, hanem Lausanne-ban lakott, ahol kőművesként a szövetségi palota építésénél dolgozott. Svájcban ismerték a nevét, és tudták róla, hogy a legelszántabb anarchisták egyike. Tettéért a svájci bíróság előtt kellett felelnie, és ez azt jelentette, életben marad, mert a genfi kantonban érvényes törvények nem ismerték a halálbüntetést.  Kiadatásának nem lett volna sok értelme, ugyanis a magyar hatóságok akkor sem szabhattak volna ki rá halálbüntetést. A korabeli büntetőtörvénykönyv 12. paragrafusa szerint a külföldön elkövetett bűntettek esetében nem alkalmazható a magyar törvényekben meghatározott súlyosabb büntetés, ha az elkövetés helyén erre a cselekményre az odavaló törvény enyhébbet szab. Ilyenkor azt kell alkalmazni. Luchenit a genfi esküdtszék élethosszig tartó fegyházra ítélte, két hónappal bűntettének elkövetése után. 1910. október 18-án azonban cellájában felakasztotta magát.

Ablak az ólomkoporsón

Először a svájci fogadóban ravatalozták el Erzsébetet. Szeptember 11-én az orvos megvizsgálta a holttestet, majd bebalzsamozták. Sztáray grófnő segítségével a halott haját úgy fésülték meg, ahogy az életében is szerette hordani. Feketébe öltöztették, hiszen élete utolsó tíz évében már nem viselt színeset. Kezébe elefántcsontkeresztet és olvasót adtak. Arcát betakarták. Másnap a királyné holttestét ólomkoporsóba helyezték. Csipke szemfedéllel takarták le, melynek négy sarkába bele volt hímezve: „Repose en paix”, azaz nyugodjál békében. Mielőtt a koporsót lezárták volna, svájci főügyész jelenlétében az orvosok és a királyi kíséret tagjai kiállították a személyazonosságról szóló iratokat. Szeptember 13-án beszentelték a holttestet, majd a koporsót beólmozták. Két üvegablakot alakítottak ki rajta, s az ablakok felett két, kulccsal elzárható ajtót, amelyek a koporsó felső részének kinyitását tették lehetővé. A császárné koporsóba zárt földi maradványait szeptember 14-én szállították el Genfből az előzőleg Bécsből odaérkezett különvonaton.

Erzsébet halottas kocsija Bécsben

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.