Erzsébet királyné Sztáray Irma grófnő kíséretében 1898. szeptember 10-én a genfi kikötőbe indult, hogy gőzhajóval Montreux-ba utazzanak.
„ – Nézze Irma virítanak a gesztenyefák. Schönbrunnban is vannak ilyen kétszer virágzók s a király azt írja, hogy azok is virágban vannak.”
- "Felség a hajó jelez" - szóltam…
E pillanatban jóval előttünk meglátok egy embert, ki mintha kergetődznék, egy útszéli fa mögül kiugrik és a legközelebbi másikhoz rohan, innen átcsap a tó melletti vasrácshoz, majd újra egy fához s ekként a gyalogjárón keresztül-kasul cikázva felénk közeledik. Most úgy tesz, mint ki nagyot botlik, előre lódul és ugyanekkor öklével a királynéhoz sújt (…)”1
A királyné ezután még felment a hajóra, de pár perccel később eszméletét vesztette. Sztáray grófnő azonnal tájékoztatta a hajókapitányt, hogy az inkognitóban utazó hölgy Ausztria császárnéja, és azonnal kössenek ki. Erzsébetet ezután visszavitték a szállodába, de az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani.
Sztáray grófnő így folytatta: „12-én reggel tettem meg az én jóságos királynémnak az utolsó szolgálatot. Felöltöztettem, őt a „szép” ruhájába, abba a fekete selyembe, melyet a merénylet napján viselt. Befektettük végleges koporsójába, melyben teste pihenni fog. Amikor így ránéztem a gyász fenséges géniuszát véltem látni kiterítve. Gyönyörű sugár alakja, mintha még megnőtt volna, alabástrom fehér homlokát sötéten fénylő koronaként köríté fonatokban feltűzött dús haja, s míg összefont ujjai közt megbújt a kis gyöngyházkereszt és olvasó, mellén egy nagy csokor fehér orchidea nyugodott, rá hajolván a hófehér asszony átvert szívére. Hát csak eljöttek hozzá a fehér virágok! 
Most már tudom, mit mondtak neki az orchideák…”2

Az olasz anarchista, Luigi Lucheni nem is tudta, mekkora szívességet tett ennek az asszonynak, aki már oly régóta vágyott a halálra. Erzsébet nem sokkal korábban így beszélt: „A halál gondolata egyetlen napra sem hagy el, olyan kertészként, aki a kertet tisztogatja ugyan, de aki egyedül akar lenni, s zavarják a fal fölött rá vetett kíváncsi tekintetek. Ezért arcomat napernyőm és legyezőm mögé rejtem, hogy a halál gondolata békésen végezhesse munkáját bennem. (…) Úgy fogok elmenni, mint ahogyan a füst száll tova, lelkem szívem pici nyílásán át fog távozni.”3 Vajon létezik ekkora véletlen, vagy tényleg volt Erzsébetnek valami kapcsolata a túlvilággal?

 

Erzsébet királyné halálának részletei itt olvashatók: 
//sisiweb.gportal.hu/gindex.php?pg=37002792&nid=6674547

A temetési menet (1898. szeptember 17.

Forrás:

Brigitte Hamann: Erzsébet királyné, 1988. (493-596. oldal)
Jean Des Cars: Sisi avagy a végzet, 2001. (416. oldal)
Erzsébet füzetek (5), Sisi Baráti Kör, 1998. (4-5. oldal) /Részletek Sztáray Irma, Erzsébet királyné kíséretében című visszaemlékezéseiből/

¹ Erzsébet füzetek: 4. oldal
² Erzsébet füzetek: 5. oldal 
³ Jean Des Cars: 416. oldal
 

Kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/361273201337159330/

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.