Barbara előadásából megtudhattuk, hogy Blaskovich Ernő, Kincsem tulajdonosa, többször is részt vett a gödöllői falkavadászatokon, és személyesen is találkozott a királynéval. Arról viszont ez idáig nem sikerült hiteles feljegyzést találni, hogy Erzsébet Kincsemet is testközelből látta volna.
Azonban 2017-ben megjelent egy új regény: Kincsem – Igaz történet címmel, melyben az író, Szélesi Sándor hosszan részletezi Kincsem egyik versenyét, melyen 1877-ben a királyi család is részt vett.
Jöjjön most néhány idézet a könyvből:

„A freudenaui lóversenypálya alig pár éve épült, és a tapasztalatoknak megfelelően állandóan javítottak rajta, új épületekkel gazdagították, a régieket átépítették vagy éppen áthelyezték megfelelőbb helyre. A turf népszerűsége a bécsiek között is egyre nőtt, mind több és több külországbélit vonzott, istállótulajdonosokat vagy csak unatkozó urakat, akik éltek-haltak a szép lovakért vagy éppen a szerencsejátékért.
A hétvégi rossz időjárás azonban megtizedelte az érdeklődőket, ezen a pünkösdhétfőn kevesebben látogattak ki, mint az előző években. A forgalom azonban így is nagy volt, a pályát övező kerítések mellett lépni sem lehetett a kíváncsi tömegtől. (…)

Lent megélénkült a tömeg. Az addig céltalanul sétálgató, ismerősök után keresgélő látogatók egy emberként fordultak a fellobogózott királyi tribün felé, ahová megérkezett őfelsége Ferenc József császár és király, Ausztria és Magyarország uralkodója, és kíséretében Erzsébet királyné, Rudolf koronaherceg, Albrecht, Vilmos, Jenő főhercegek és számos más udvari előkelőség.
A tribünön gyülekezők is mind előreléptek a korláthoz, vagy felálltak székeikről, és a nyakukat nyújtogatva nézték az udvar felvonulását. Ferenc József fehér kesztyűs kezével gyakorlottan integetett az összegyűlteknek, és közben odaszólt az oldalán feltűnő Esterházy Pál hercegnek, aki a bécsi versenyek elnöki tisztét is betöltötte. Páran a pálya mellől hangosan éltették a császárt.
Széchenyi Kálmán gróf Erzsébet királynéhoz lépve valamit mondott a felséges asszonynak, aki bólintott és feltűnés nélkül hátrasétált a gróffal. Az éles szemű megfigyelők felfedezhették Batthyány Elemér jellegzetes, fekete szakállát a díszpáholy leghátsó sorában. Erzsébet királyné csak odáig ment…

Az ünneplés még tartott egy kis ideig, aztán az uralkodó helyet foglalt, és könnyed beszélgetésbe merült az öccsével, Lajos Viktorral. Nem sokkal később a lenti tömeg számára megint csak azok lettek a legfontosabbak, akikért ideérkeztek: a lovak. Az emberek egyre feszültebben várták a versenyek kezdetét. (…)

Blaskovich Ernő, Sztáray gróf és mind a többiek a lóálláshoz sereglettek. Az Osztrák Derby következett, tízezer forintos nyereségért. Kétezernégyszáz méter, hosszú táv… nyolc indulóval.
A mázsálónál Nádosy tábornok felügyelte a lovarok, nyergek, ólomsúlyok mérését a versenyben részt vevők számára. Ott voltak a jockey-k mind: Mike Madden is, aki majd Kincsemet üli meg. (…) Csak a legjobbak, legerősebbek lettek nevezve. (…)

Sztáray János érkezett melléjük.

- Merre van Batthyány gróf? – kérdezte némi aggódással a hangjában. – Nem látták az urak?
- Már jó ideje nem. Miután megérkezett az uralkodó, elsietett a díszpáholy felé. Azóta nyoma sincs.
Sztáray gróf összevonta szemöldökét.
- Aggódom érte.
- Mi van Batthyány gróffal?
- Nem hallottad még, Ernő? 
- Mit?
- Elemér fülig szerelmes lett Lajos bajor herceg és Wallersee bárónő lányába, Marie Louise von Wallerseebe. Zichy Antónia grófnő erre megüzente, hogy amint a fia elveszi a lányt feleségül, ő saját kezűleg vet véget az életének.
- A lányénak?
- Nem, a sajátjának, Ernő. Elemér édesanyja azzal fenyegette meg a fiát, hogy öngyilkos lesz az esküvője napján. Tudom, hogy Elemér beszélni akart a királynéval… Remélem, nem tesz semmi őrültséget!

Blaskovich összevonta a szemöldökét. Zichy Antónia grófnő ugyan miért változna meg? Huszonnyolc évvel ezelőtt nehéz sorsot vett magára, amikor becsempészte azt a tőrt Batthyány Lajos cellájába, hogy a férjét megszabadítsa a méltatlan haláltól, az akasztástól. Hitt benne, hogy meg kell cselekedje ezt a szörnyűséget; amelyhez az olthatatlan szerelem adta az erőt, de a tette összetörte szívét, lelkét. Azok a hetek, azok az órák, percek végleg megkeserítették. Engesztelhetetlenül gyűlölte a Habsburgokat.
- Mit tett Elemér? – Most már Blaskovich Ernő is aggódott.
- Batthyány gróf mindig tudja, mikor kell visszavonulni, nem? – kérdezte keserűen Sztáray. – És beleszakad a szíve.
- Ezt nem tudtam – morogta Blaskovich maga elé.
- Megértem. Elég gondot adott neked Kincsem meg a palota. – Sztáray megköszörülte a torkát. Nem idézte fel a Beniczky-féle affért Gödöllőn, bár Blaskovich amiatt nem vette észre Batthyány gróf életének fordulatát. Elhomályosította látását a harag. És mivel nem látta a szerelem szárba szökkenését, nem követhette az alakulását sem. Pár hónap volt csupán. Sztáray gróf tehát nem beszélt Beniczkyről, mert minek is, hanem inkább témát váltott. – Kincsemmel minden rendben? Legalább vele ne legyen gond.
- Nem lesz gond. De kérdezzük meg Hesp urat, változott-e valami az elmúlt órában! 
Hesp megnyugtatta őket, megint, hogy minden rendben, a ló legjobb formájában van.
Franzl már nyergelte Kincsemet. A kancák ötvennégy, a mének ötvenöt kilogrammos teherrel futottak az Osztrák Derbyben, felkerült az ólomsúly is a lóra. A lovászfiú gyors és szakszerű mozdulatokkal dolgozott, szorosan meghúzta a hevedereket.
Mike Madden is készült: kék-fehér öltözékét igazgatta. Az angol származású lovar hiú ember volt, fontosnak érezte, hogy jól nézzenek ki a ló hátán. Csalogánnyal harmadik lett most viszont elsőként szándékozott célba érni. Imádta az olyankor szokásos ünneplést.
- Egy színész nem öltözik ilyen alapossággal – morogta Sztáray gróf magamagának. Elismerte Madden tehetségét, de néha azon kapta magát, hogy valami idegesíti a jockey-ban. Lehet, hogy a fura szakálla zavarja? Vagy az önelégült mosoly a szája szélén?
Túllépett rajta: nem ez számított.

És megkezdődött az előkészületek utolsó fejezete!
Tallós erejének teljes tudatában lépdelt ki a lóállásból és fordult körbe, miközben a kantárát Joseph Hayhoe tartotta kézben. Kincsem ugyanakkor mintha nem érezte volna az eljövendő percek súlyát: lazán, nyugodtan jött elő.
A versenyre szánt lovak nyergébe sorra felültek a lovarok, és míg kivezették őket a pályára, a tulajdonosok gyorsan felvonultak a tribünön lefoglalt helyükre. (…)

Megszólalt az indításjelző gong.
A lovak megugrottak, már az első indítás tökéletesen sikerült. Premier Coup tört az élre, mögötte Pfeil futott, Bethmann báró lova; a jockey vörös és fehér csíkos felsőben, a kabát világos ujja csak úgy villogott a sötétpej mén oldalánál. Kincsem felzárkózott harmadiknak. Tallós nehezen indult, a nyolc lóból az indítás utáni pillanatokban csak a hatodik hely jutott neki.
De mindenki tudta, hogy a jó kezdet csak egy jó kezdet, ennél többet nem számít.
A pálya harmadánál Premier Coup fáradni látszott. A páholy nézői közül valaki fennhangon megjegyezte ezt, de senki nem nézett a megszólalóra vagy vitatkozott vele, ezekben a másodpercekben minden szem a gyepre szegeződött.
Henckel Hugó arca óriási feszültséget tükrözött, még a bosszúságnak sem maradt rajta hely, amikor a lova lecsúszott előbb a második helyre, majd a harmadikra, Kincsem mögé.
Pfeil az első, Kincsem a második, Premier Coup a harmadik. William Webber meghajtotta Tallóst, a sárga mén már a negyedik helynél járt. A táv felénél a mezőny széthúzódni látszott, egyre nagyobb lett a versenyzők közti distancia. Webber ráfeküdt Tallós nyakára, egyre gyorsabb futásra ösztökélve a lovat. A paták alatt az ázott föld a fejek fölé is felrepült. Fekete göröngyök záporoztak mindenhova.
Újabb száz méter… kétszáz méter… Az utolsó kanyarnál még minden ló ugyanott szaladt.
Aztán Mike Madden alatt a sárga kanca kilépett és könnyedén leelőzte Pfeilt. Nem is erőlködött, mintha ezen a tavaszi napon csak a mezőn futott volna szabadon, úgy ahogy akar, a széllel versenyezve.
A közönség kiabálása ovációba csapott át, ahogy Kincsem rávert a mezőnyre. Pfeil elmaradt mögötte öt hosszal, aztán héttel… kilenccel. Tallós megindult végre, visszaszorította Pfeilt a harmadik helyre, de a mén minden ereje és Webber minden biztatása eredménytelen maradt, Kincsemet meg se bírták közelíteni.
A versenybíró páholyánál kék-fehér zászló ugrott a magasba.

Első lett Kincsem, mögötte tíz hosszal Tallós. Harmadik Pfeil, majd Henckel gróf másik lova, Blücher és ötödiknek Cigánylegény.
Az utolsó három ló mintha évekkel később ért volna célba, akkor már kalapok repkedtek a levegőben, a tömeg megmozdult, rohant a győztes felé. (…)

- Az uralkodó látni szeretné a győztes ló tenyésztőjét – hullámzott át a hír az emberek feje felett, előbb, mint ahogy a hír hozója ráakadt volna Blaskovich Ernőre. (…)
A díszpáholyban, lobogók között, főhercegek és főhercegnők figyelő tekintete előtt Ferenc József fogadta Blaskovich Ernőt.
- Erneszt úr – mondta a király. – Jöjjön közelebb!
Az ötven felé közeledő uralkodó átható tekintete legalább annyira parancsoló volt, mint a szavai. Hatalmas, ősz szálakkal futtatott szakálla komollyá tette kinézetét, és kiemelte katonás természetét úgy is, hogy most nem egyenruhában érkezett a lóverseny megtekintésére.
Blaskovich Ernő közelebb lépett. Levette cilinderét..., és meghajtotta fejét.
- Felség!
Ferenc József emlékezett Blaskovich Ernőre, a Gödöllő környéki vadászatokon egyszer-kétszer látta már az apró termetű magyar urat.
Valami elméset szeretett volna mondani neki.
- Az elmúlt évben mint magyar király, Epsomban a győztes Kisbér tenyésztőjeként voltam képviselve – jegyezte meg Ausztria-Magyarország uralkodója közvetlen hangon -, de mégsem mondhatom magam egy Kincsem tenyésztőjének!
Az udvar tapsolt.

Kincsem pedig két nap múlva megnyerte a Trial Strakes-et és újabb két nap múlva a Kaiserpreiset is Bécsben. Mindkét esetben egy csokornyi aprócska virággal, kis ibolyákkal a zabláján futott.”¹

A Kincsem Park bejárata és Kincsem életnagyságú szobra (2019.)

Káli-Rozmis Barbara előadás közben (kivetítőn a Gödöllői Királyi Kastély és Blaskovich Ernő)

Czédly Mónika előadás közben

Erzsébet királyné szerepében Ördöghné Vilman Melinda.
A képen szereplő két agár tulajdonosa Balázs-Gyorgyovich Katalin, akinek abban a szerencsében volt része, hogy a kulturális játék fődíját - két Sisi jegyet a Schloß Schönbrunn Kultur- und Betriebsges.m.b.H. felajánlásából - is elvitte. Gratulálunk! 

Forrás:

¹ Szélesi Sándor: Kincsem - Igaz történet, Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2018. (289-309-ig.)

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.