1856. július 5-én, a Laxenburg kastélyban megszületett Gizella Ludovika Mária osztrák főhercegnő, Erzsébet és Ferenc József második gyermeke. A kislány I. (Szent) István felesége után kapta a Gizella nevet.
Apai nagyanyja, Zsófia főhercegné úgy gondolta, hogy Erzsébet még maga is gyermek (ekkor volt 18 éves), az ő korában lévő nők sokkal jobban értenek a gyerekneveléshez, ezért a gyerekszobát – Erzsébet tiltakozása ellenére -, már a császári pár első gyermekének születése után az ő lakosztálya mellé helyeztette. Nem meglepő, hogy Erzsébet ezek után minden alkalmat megragadott, hogy kislányait maga mellett tudhassa. Amikor csak lehetett, utazásaikra is magával vitte őket. 
1857 májusában a császári pár Magyarországra látogatott. Gizella nővérét, a nála egy évvel idősebb Zsófiát láz és enyhe hasmenés kínozta, de az udvari orvosok azt mondták, csak a foga jön a kis hercegnőnek, nyugodtan elutazhatnak. Zsófia főhercegné hiába tiltakozott a szokottnál jobban, Erzsébet mindkét kislányt magával vitte. Budán Gizella is megbetegedett, de hamarosan jobban lett, a kis Zsófia tünetei viszont egyre aggasztóbbá váltak. Erzsébet tizenegy órán át virrasztott a haldokló kislány mellett. Május 29-én a császár az alábbit táviratozta édesanyjának: „Kicsikénk már az angyalok között van a mennyekben.”¹ Az orvosok utólag tífuszra gyanakodtak. 
Gyermeke halála után Erzsébet teljesen megváltozott. Bezárkózott, folyton egyedül akart lenni, és heteken keresztül csak sírt. Magát okolta, amiért ragaszkodott hozzá, hogy magával vigye a beteg kislányt. A főhercegné imádta a kis Zsófiát, elvesztését ő is nagy traumaként élte meg, így végképp megromlott a kapcsolata menyével. A császárné a tragédia után lemondott Gizella neveléséről, és átadta a gyermeket anyósának, saját magát pedig rossz anyaként könyvelte el.
Mikor 1858. augusztus 21-én megszületett a várva várt trónörökös, már nem is tiltakozott. Pontosan tudta, hogy a reménybeli uralkodó nevelését nem bíznák rá. Így Rudolf is azonnal nagyanyja felügyelete alá került.
A császárné ezután az udvar nyomasztó légkörétől menekülve, egyre többször és egyre hosszabb utazásokra indult, Gizella és Rudolf pedig többnyire otthon maradtak nagyanyjukkal. A két testvér imádta egymást, és igazán bensőséges kapcsolat alakult ki köztük és Zsófia főhercegné között. Gizella csendes, kedves, jó kedélyű kislány volt, aki szorgalmasan tanult, tehetségesen festett és mindig kifogástalanul viselkedett. Pontosan úgy, ahogy egy császár leányától elvárható volt. Nem meglepő, hogy Zsófia főhercegné igazán a szívébe zárta.

Az első nagyobb törést számukra az jelentette, mikor Rudolf hat éves korában szétválasztották őket, hogy a kisfiú trónörökösnek megfelelő képzést kapjon. Külön háztartást is kapott és ezentúl ritkábban láthatták egymást, ami mindkettőjüket megviselte.
1866-ban, mikor a császári család ismét Budára látogatott, Rudolf nevelőjének egy franciaországi fürdőhelyre kellett utaznia, Gizella pedig elhatározta, hogy a távolléte alatt ő tanítja öccsét franciára. A feladatot mindketten komolyan vették, órákig fordítottak, elemeztek, és Rudolf mindenben követte nővére utasításait.
Egy évvel később kiderült, hogy Gizella a varrásban is tehetséges, mikor a magyar koronázásra készülvén ő is segített összeölteni Szent István palástját.

1868. április 22-én megszületett húguk, Mária Valéria. Erzsébet az évek alatt megerősödött, határozottabbá vált, és eldöntötte, hogy legkisebb gyermekét kizárólag ő fogja nevelni. Azért, hogy távol legyen anyósától és az udvari személyzettől, a szülés idejére Budára költözött, itt hozta világra negyedik gyermekét. Valériát magyar dajkával és nevelőkkel vette körül, és kizárólag magyar nyelven beszéltek hozzá. Túláradó szeretettel óvta, és igyekezett mindent bepótolni, amit idősebb gyermekeinél elmulasztott. Valéria megkapta mindazt, amiben Gizellának és Rudolfnak nem lehetett része. A két idősebb testvér ennek ellenére szerette kishúgát.

1872-ben Erzsébet úgy döntött, férjet keres a 15 éves Gizellának. Ez azért is meglepő, mert ő maga sokszor elmondta, hogy még gyerek volt, mikor Ferenc József felesége lett, és mindig is a szerelmi házasságot részesítette előnyben (Valéria 22 évesen ment férjhez és valóban szerelmi házasságot kötött), ezzel szemben idősebbik lányának nem sok választást hagyott. (Ferenc József egy későbbi levélben azzal indokolta anyjának a gyors eljegyzést, hogy kevés a katolikus herceg, és szeretnék Gizellát jó kezekben tudni.) Erzsébet Budára kérette kiszemeltjét, a Gizellánál tíz évvel idősebb Leopold bajor herceget, és azzal sem törődött, hogy a herceg már majdnem eljegyezte magát valaki mással. Zsófia főhercegné kedvelte Leopoldot, de mint partit nem tartotta megfelelőnek a császár leányának. Erzsébet ezzel természetesen mit sem törődött, és az eljegyzést már Gizella és Leopold találkozásának napján megkötötték.
Leopold később részletesen leírta az aznap történteket:
„A még épp csak 16 esztendős Gizella különös hatást tett rám bájos, megnyerő arckifejezésével. Alig vetette le a gyermekcipőt, és serdült kedves hajadonná… Délben díszes fogadás következett, ahol Gizella főhercegnő először viselt hosszú ruhát, s ez nagyszerűen állt neki… A császárné, anélkül, hogy előtte szólt volna róla, úgy intézte, hogy a külső szalonban egyedül maradhassak az ifjú főhercegnővel. Ez az óra döntött el mindent. Elkértem tőle a rózsát, amit derekán viselt, s miután megkaptam, feltettem neki a sorsdöntő kérdést: kész lenne-e megosztani velem az életét. Elbűvölő gyermek módjára igent mondott, megcsókolta az arcomat, majd félénken megkérdezte, édesanyja tud-e erről. Raab miniatűr képén, amit később nekem adott, ami azóta íróasztalomon áll, ugyanazt a ruhát viseli, rózsával az övében. Amint a méltóságok beléptek, a főhercegnő odaszaladt szép édesanyjához, aki ellágyulva megölelte, aztán odament édesapjához is. Az ifjú trónörökös megilletődött volt… ő mit sem sejtett.”²

A kézfogót három nappal később, április 7-én hozták nyilvánosságra, amit a nép nagy lelkesedéssel fogadott. A vőlegény az eljegyzési gyűrű mellé egy szív alakú medált is ajándékozott menyasszonyának, amit Gizella élete végéig viselt.
Ahogy Leopold is fogalmazott, Gizella „elbűvölő gyermek módjára igent mondott”. Természeténél fogva nyugodt és engedelmes lány volt, valószínűleg bárkit szemeltek volna ki számára, nem tiltakozik, de Erzsébetnek sikerült olyan férfit választani, aki valóban elbűvölte lányát, és akit az első pillanattól kezdve képes volt szeretni.
Boldogságukat beárnyékolta, hogy másfél hónappal később elhunyt a menyasszony szeretett nagyanyja. Gizellát és Rudolfot egyaránt megviselte, hiszen Zsófia főhercegnét pótanyjukként szerették és Gizellának minden bizonnyal sokat jelentett volna, ha az imádott nagymama is részt vesz az esküvőjén. De sors közbeszólt.
Gizella és Leopold házasságkötésére 1873. április 20-án került sor a bécsi Augustinus-temlomban. A szertartás régi hagyományok szerint zajlott. A leveleik arról árulkodnak, hogy Gizella akkorra már „szenvedélyesen szerette a kékszemű herceget”³. A kortársak beszámolói szerint „az ifjú menyasszonyról nemes elegancia sugárzott”⁴ és nagyon lelkes volt.
Erzsébet felidézve a saját gyötrelmeit, elintézte, hogy az ifjú párnak ne a Hofburgban kelljen tölteni a nászéjszakát, helyette a salzburgi rezidenciára utaztak. Így a szülőktől és Gizella öccsétől búcsút kellett venni. Az akkor tizennégy éves Rudolf könnyek között búcsúzott imádott nővérétől. Mindkét testvért nagyon megviselte, hogy szeretett nagymamájuk elvesztése után most egymástól is el kell válniuk. Gizella azonban mindig jól tudott alkalmazkodni a változásokhoz, és egész életében könnyed derű jellemezte, így most is boldog várakozással tekintett jövőjére.

A salzburgi nászút egy hétig tartott, majd egy különvonattal elindultak közös otthonuk, Bajorország felé. Münchenbe érkezve II. Lajos király nagy örömmel és egy pompás, versailles-i mintára készített hatlovas díszkocsival várta őket, ezen vonultak be a városba. A király és családja el volt ragadtatva Gizellától, aki pompásan festett kék-fehér díszes ruhájában. A köszöntés után a Schwabinger Landstrasse 6. szám alatti új otthonukba vezették őket. A hivatalos, nagyszabású fogadás után II. Lajos egy meghittebb ünnepséget is szervezett. A magánrezidenciáján kialakított télikertben, a kivilágított tavon, mesterséges hullámokat létrehozva csónakáztak. Ez különösen tetszett Gizellának.
Megérkezésük után a hercegnőt bemutatták a diplomatáknak és az udvar népének, a hivatalos ceremóniák pedig bállal végződtek. Gizellát mindenki örömmel és szívélyesen fogadta, a bajor rokonok azonnal szívükbe zárták.
Az olasz stílusban épült villa, ami ezentúl új otthonuk lett, Leopold nagyapjáé, I. Lajos királyé volt, ami halála után több kézen is átment. Az ifjú férj, akinek társadalmi rangjához képest kevés anyagi forrása volt, elhatározta, hogy kibővíti a villát. Gizella hozományával együtt végül sikerült olyanná alakítani, melyben mindketten jól érezték magukat.
Az esküvő után Leopold minden szabad percét feleségével töltötte, és gyakran vendégeskedtek a müncheni rokonoknál és Possenhofenben, Ludovika nagymamánál. Négy héttel az esküvőjük után Gizellának nagy meglepetésben volt része, Rudolf a Starnbergi-tónál várta nővérét. Mindketten nagyon boldogok voltak, hogy viszontláthatták egymást, és Rudolf már nagyon várta, hogy nagybácsi legyen.
Kívánsága hamar teljesült, ugyanis négy hónappal az esküvő után Gizella az alábbit írta férjének: „Ma reggel a szép plébániatemplomban végeztem ájtatosságomat. Nem is kell mondanom, milyen bensőségesen imádkoztam Érted, az én kedves Leopoldomért s a kisgyermekért, akit Isten ajándékoz nekünk. Bárcsak mindörökké boldoggá tehetnélek!”⁵ Gömbölyödő hasát „családi buckának”⁶ nevezte.
A gyermek a vártnál kicsit korábban, 1874. január 8-án érkezett. Anyai nagyanyja után az Erzsébet nevet kapta, és a keresztanyja is Erzsébet császárné lett, aki sajnos nem ért oda a kislány születésére. Nem is akart lánya terhére lenni, ezért a Négy Évszak hotelben szállt meg. Ahhoz a gondolathoz is hozzá kellett szoknia, hogy harminchat évesen nagymamává vált. Három nappal a szülés után tartották meg a keresztelőt, de Erzsébet még ekkor sem mutatott túl nagy lelkesedést unokája iránt.
Lányáról és a kis Erzsébetről is megjegyezte nem túl kedvesen, hogy olyanok „mintha mindketten százévesek volnának”⁷. Csak az illendőség kedvéért maradt Münchenben, lánya és családja untatta, senkivel nem tudott fesztelenül társalogni.
Egy évvel később, 1875. április 23-án világra jött Gizella és Leopold második lánya, aki az Auguszta Mária nevet kapta. Erzsébet most sem volt kíméletes lányával. Rudolfnak írt levelében úgy nyilatkozott: „Gizella gyermeke ritka csúf, ugyanakkor rendkívül élénk, és ebben hasonlít Gizellára”⁸. Rudolfot nagyon megrendítette édesanyja rideg megjegyzése.
Öt évvel később, 1880. április 2-án megérkezett az első fiúgyermek, György, akinek Ferenc József lett a keresztapja, aminek ő rendkívül örült, és még az sem tartotta vissza, hogy a házat karantén alá helyezték, ugyanis Gizella mindkét lánya skarlátos lett.
1883. november 22-én megszületett Gizella negyedik, és egyben utolsó gyermeke, akit Konrádnak kereszteltek.

Gizella és Leopold boldogan nevelték négy gyermeküket. Szerettek lovagolni, szánkázni – azt különösen szórakoztatónak találták, mikor édesanyjuk gyerekszánkóra ült – és kerékpározni. Ezt az új szórakozást a gyerekek hamar elsajátították, de Leopoldnak igencsak nehézkesnek bizonyult.
A Leopold-palota a müncheni társaság középpontjává vált. Valéria főhercegnő, aki ekkor 16 éves volt, csodálattal tekintett nővérére, szeretett volna ő is olyan erényes feleség és jó anya lenni, mint Gizella. Naplójában így ír róla: „Gizellával az ízlésünk, a szemléletünk, az érzeteink egészen különbözők, mégis fesztelen a kapcsolatunk – mint feleség és anya szinte mindenben a példaképem. Csakhogy ő ösztönösen és kötelességtudatból cselekszik: hevület nélkül, s egyszersmind a tudatosság kizárásával. (…) Annyira hiányzik nekem, mert igen jól ért ahhoz – holott nálam kevésbé ismeri a viszonyokat -, hogy Papát és Mamát felderítse, s minden konfliktust elsimítson, talán azért is, mert fel sem ismeri ezeket. Minden egyes alkalommal, amikor hosszabb ideig látom Gizellát, egyre jobban megszeretem, s egyre nagyobb tisztelettel tekintek fel rá… Mindenki nyugalmas pataknak tekinti, mely nem tud kiönteni. Senki nem sejti, hogy ő is ismeri a (persze egyéniségének megfelelően) vad vágyakozást és ellenszegülést – de annyira elnyomja ezeket, hogy észre sem lehet venni. Közben pedig szerénysége és igazi alázata… Vajon Gizella boldog, annyira boldog-e, amennyire megérdemli? Mert ami rajta múlik, azt meg is teszi ezért. Mama úgy véli, Leopold gyakran zsarnokként viselkedik…”⁹

A gépies szabályozottság, mely Gizelláék otthonát uralta, nagyon feszélyezte Valériát, nem szívesen időzött náluk, ugyanakkor nem befolyásolta a köztük lévő viszonyt. Igazán közel akkor kerültek egymáshoz, mikor Valéria is férjhez ment. Köztudott, hogy Erzsébet valódi teherként élte meg a házasságot és az anyaságot, így Valériával hiába volt igazán bensőséges a viszonya, ifjú feleségként és anyaként,Valéria nem igazán számíthatott édesanyja tanácsaira, bíztató szavaira. Ezért, ha támaszra volt szüksége vagy gondjai adódtak, nővéréhez fordult. Amikor gyermekeik nagyobbak lettek, kölcsönösen segítették egymást. Valéria, Gertrúd nevű lánya születésekor Gizellát kérte meg, hogy legyen a keresztanyja.
Az a kapocs, ami kisgyermekkorukban Gizellát és Rudolfot összekötötte a későbbi évek során sem változott. Rudolf igyekezett minta nagybácsiként viselkedni, és mindig szép ajándékokat küldött nővére gyermekeinek. Természetesen Rudolf is minden családi eseményre meghívta Gizellát Bécsbe. 
1889. január 30-a minden bizonnyal Gizella életének egyik legfájdalmasabb napja volt. Ő is, ahogy a család többi tagja, felfoghatatlannak tartotta Rudolf halálát. Ezen a sorscsapáson soha nem is tudta teljesen túltenni magát. Férje, Leopold a következőt írta naplójába: „Nehéz volt tartani magam, és nem hagyni, hogy Feleségem kegyetlen közvetlenséggel szembesüljön a szomorú valósággal. Teljesen bénult volt a bánattól, de össze tudta szedni magát annyira, hogy este el tudott utazni férjével Bécsbe. 31-e reggelén a császár a pályaudvaron várta leányát. Megrázó viszontlátás volt. Csak itt tudtuk meg szeretett sógorom halálának körülményeit.”¹⁰

Két hétig maradtak Bécsben, napjaikat a legszűkebb családi körben töltötték, és erre az időszakra mindig csak félelemmel tudtak visszagondolni. Gizella lányainál talált némi megnyugvást, akik látva fájdalmát, még nagyobb szeretettel vették körül édesanyjukat.
Ha Ferenc József ellátogatott hozzájuk, örömmel fogadták, de Erzsébet látogatása mindig feszültséggel töltötte el őket.

1887. március 2-án Leopold herceg lovassági tábornok és az első bajor hadtest parancsnoka lett. Ebből az alkalomból hatalmas ünnepséget tartottak Münchenben.
1891-ben a német császár üdvözölte a bajor hadsereget, és elrendelték, hogy Leopold, mint rangidős tábornok vezesse az előkészületeket és az esemény lebonyolítását. Gizella büszke feleségként követte, amint férje felvonultatta a bajor hadsereget a császár és apósa előtt.
A hercegnő „Gizella-egyesület” néven megalapította Münchenben az osztrák-magyar segélyező egyesületet, majd az  üdülőtelep-egyesületet, beteg- és leányotthont hozott létre, Bécsben pedig a süketnémák számára létesített alapítványt. Az egyesületeket nem csak támogatta, hanem tevékenyen részt is vett bennük. Szívesen segítette a szegényeket és a betegeket, de leginkább a nyilvánosság elkerülésével. Emiatt „Bécs angyalának” is nevezték.

Gizella és Leopold mindvégig példás életet éltek, követték a hagyományokat, gyermekeiket is eszerint igyekeztek nevelni, ennek ellenére idősebbik leányuk, Erzsébet 1893-ban kirobbantotta a Wittelsbach- és Habsburg-ház legnagyobb botrányát.
Kettős esküvőre készültek húgával, Augusztával, mikor Erzsébet hercegnő váratlanul eltűnt. Beleszeretett a nála jóval rangon aluli, lutheránus Otto Seefried auf Buttenheim báróba, és tisztában volt vele, hogy apja soha nem adná áldását erre a kapcsolatra. Gizella kiderítette, hogy Olaszországba utaztak, és utánuk ment, Milánóból pedig levelet küldött Ferenc Józsefnek és a segítségét kérte. A császárt lesújtotta a hír, de megígérte Gizellának, hogy mindent megtesz, amit csak kér.
Nem sokkal később már az újságokban is megjelent, hogy Erzsébet hercegnő és Seefried báró Genovában titokban összeházasodtak. Otto ezután mindkettőjük nevében egy hosszú levelet küldött a családnak, melyben részletesen leírta, hogy Erzsébettel mennyire szeretik egymást, és mivel egymás nélkül nem tudnak élni, nem maradt más választásuk, mint mindent kockára tenni. Ha elválasztják őket, még a közös haláltól sem riadtak volna vissza. A szülők a levél olvasása után örültek, hogy nem történt nagyobb tragédia, de Leopold és apja sosem tették túl magukat a történteken.
Mire Erzsébet és Otto megjelentek a császárnál, Ferenc József már régen megbocsátott nekik. Az ifjú pár kapott egy házat nászajándékba, közvetlenül Schönbrunn szomszédságában, Seefrid bárót pedig kinevezte a morvaországi gyalogezred hadnagyává, és pár évvel később grófi rangra emelte. A császár boldog volt, mikor hírt hoztak első dédunokájának érkezéséről. Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert a kislány pár nappal később meghalt. A rossz nyelvek úgy gondolták, nem volt áldás a titokban kötött házasságon, de Erzsébet ezután még négy egészséges gyermeknek adott életet, és nagyon boldogan éltek.

1898. szeptember 10-én, Genfben egy olasz anarchista élesre hegyezett reszelővel leszúrta Erzsébet osztrák császárnét és magyar királynét. A hírt mindenütt kétkedve fogadták, a család sem akarta elhinni, hogy ez valóban megtörténhetett. Mária Valéria, aki mindig hűségesen vezette naplóját, csak utólag, másfél héttel később tudta összeszedni gondolatait, és lejegyezni mindazt, ami történt. Azokra a percekre, amikor tudatták vele a szörnyű hírt, nem is volt képes pontosan visszaemlékezni, annyira megbénította a fájdalom. Porig sújtott édesapjához sietett, hogy némi támaszt nyújtson neki. Az ezt követő eseményeket pontosan dokumentálta, de Gizelláról mindössze annyit tudunk meg, hogy ő is jelen volt a szertartásokon, és miután felolvasták a császárné végrendeletét, nagyon megértő volt, mikor kiderült, hogy Valéria sokkal többet örökölt.
Arról, hogy Gizellát mennyire viselték meg a történtek, nincs tudomásunk. Ő volt az, akit Erzsébet a legkevésbé engedett közel magához. Kisgyermekként Rudolffal együtt nagyanyja felügyelete alá került, és gyakorlatilag Zsófia főhercegné töltötte be számukra az anya szerepet. Valéria születése után a szakadék csak tovább nőtt közöttük, de Gizellának nem sok ideje volt bánkódni ezen, hiszen húga még csak négy éves volt, mikor őt eljegyezték, egy évvel később pedig férjhez ment és Bajorországba költözött. Idővel, az unokák születése után Erzsébetnek talán lett volna lehetősége közeledni lányához, de soha nem próbálta meg. Ennek okát szintén nem tudjuk, csak gyanítható a tények ismeretében, hogy Erzsébet utált anyósát látta Gizellában. Őt sikerült olyanná formálnia, amilyen Erzsébet soha nem szeretett volna lenni.
Bármi is volt az oka a kettőjük közti távolságnak, Gizella lélekben valószínűleg már sokkal korábban elveszítette édesanyját, mint ahogy ez a tragédia megtörtént.

1914-ben kitört az I. világháború. Gizella a müncheni palotájuk néhány termében pihenőt rendezett be a sebesült tisztek számára, ápolásukban pedig ő maga is tevékenyen részt. Emellett folyamatosan csomagokat készített és küldött a fronton harcoló katonák számára.
1915-ben a német császár kinevezte férjét a kilencedik szárazföldi hadsereg főparancsnokává. Nem sokkal később Leopoldot „Varsó megszerzőjeként” ünnepelték. 1916-ban újfent kinevezték, előbb porosz vezértábornaggyá, majd főparancsnokká.

Októberben rossz hírek érkeztek Bécsből, a császár bronchitist kapott. Gizella és Valéria nagyon aggódtak idős édesapjukért. 1916. november 21-én, az akkor 86 éves Ferenc József állapota súlyossá vált. Arca a magas láztól sötétvörösre változott és egyre erőtlenebbül beszélt. Este fél 9-kor a Burg papja feladta Őfelségének az utolsó kenetet. Végső óráiban jelen volt a trónörökös pár: Károly főherceg és Zita főhercegné, Károly édesanyja, valamint Valéria és férje, Ferenc Salvator. Valéria sírva térdepelt haldokló édesapja mellett, az utolsó percekben pedig a tenyerében szorongatott keresztet édesapja kihűlő kezébe helyezte, aki csendesen elaludt. 
Gizella késve érkezett Bécsbe, a császár akkorra már halott volt. Nem tudott búcsút venni szeretett apjától. Viszont utolsó, táviratban leírt szavait a császár idősebb lányának címezte. 
Gizella az alábbit írta 1916. december 11-ei levelében sógornőjének, Teréz hercegnőnek:
„Apám összességében mégiscsak váratlanul bekövetkezett halála szörnyű csapás mindannyiunknak. Hasonló állapotokból oly gyakran felépült, hogy az ember ezúttal is a legjobbat remélte. Ráadásul az utolsó pillanatig a megszokott módon élt. Minden baj ellenére nem tudjuk eléggé megköszönni Istennek a szép, gyöngéd halált, melyet ajándékba adott Neki – ez valóban az Ég különös kegyelme volt…” ¹¹

1919. január 19-én Gizella azok között a hölgyek között volt, akik elsőkként élhettek választójogukkal.
Pár nappal később, mikor a bajor királyi párhoz indultak vonaton, döbbenten tapasztalták, hogy a királyi szalon már nem áll rendelkezésükre. A néppel kellett utazniuk másod- és harmadosztályon. Többé már nem tartoztak a hivatali személyek közé. A szocialisták folyamatos megfigyelés alatt tartották őket, csak a kertben és nyílt terepen érezhették magukat szabadnak. Gizella hercegnő úgy döntött, hogy visszavonul. Nem adott többé vacsorákat és nagyobb fogadásokat. A színházban sem tartottak már fent páholyt a részükre, ezért inkább a próbákat látogatta. A régi barátok és jó ismerősök már alig ismerték meg, gyakran még a fejüket is elfordították, hogy ne kelljen köszönniük. A háború mindent megváltoztatott, az arisztokráciának többé nem volt helye.
Február 24-én egy telefonhívás érkezett Münchenből, és azt a tanácsot kapták, hogy azonnal hagyják el az országot. Gizellának és Leopoldnak szó szerint menekülniük kellett. A viszontagságos út során Quadt örökös gróf volt a segítségükre. Az első határőrségen gond nélkül átjutottak, de később az egyik kocsinak eltörött a kereke, így egy másik határőrnek volt ideje alaposan átnézni az iratokat, és kiderült, hogy mindegyiket hamis névre állították ki. Quadt gróf diplomáciai érzékének volt csak köszönhető, hogy hosszú fáradozás után sikerült tisztáznia az ügyet. Végre megérkeztek Linderhofból a szánok és elindulhattak Tirolba. Három hónapot töltöttek itt, majd miután lecsitultak a kedélyek, visszatérhettek Münchenbe.
1923-ban megtartották Gizella és Leopold aranylakodalmát.
1924. június 1-jén, Münchenben, Gizella még egyszer megjelent a nyilvánosság előtt „a bajor háborús szövetség ötvenedik évfordulója alkalmából”.
Hat évvel később, 1930. szeptember 28-án elhunyt Leopold herceg. Gizella csak két évvel élte túl férjét. Szélütést kapott, és két hónappal később, 1932. július 27-én (76 évesen) ő is távozott az élők sorából. Fia, György, aki a Vatikán papja volt, az utolsó pillanatig fogta a kezét, és irgalmas nővérek imádkoztak körülötte térdepelve. Jelen volt még kedvenc unokája, Auguszta és férje.
Gizella osztrák főhercegnőt és bajor hercegnét férje mellé helyezték örök nyugalomra, a müncheni Szent Mihály templomban.

 

A gyermek Gizella

Rudolf és Gizella                                                                        Mária Valéria és Gizella

Az eljegyzés után készült hivatalos fotók

Gizella férjével és négy gyermekével                               Gizella és Konrád kerékpároznak

Gizella bajor hercegné                                                       Gizella és húga, Mária Valéria

Gizella és Leopold                                                                   Gizella idős korában

Gizella festménye - A bécsi Gloriette látképe

Forrás:

Martha Schad: Erzsébet királyné és leányai, Canissa Kiadó (13-53. old. és 134-136. old.)
Martha és Horst Schad: Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója 1878-1899, GABO Kiadó - 2001. (316-321. old.)
Brigitte Haman: Erzsébet királyné, Európa Kiadó - 1988

¹ Hamann, 113. old.
² M. Schad, 23. old.
³ M. Schad, 25. old.
⁴ M. Schad, 25. old.
⁵ M. Schad, 32. old.
⁶ M. Schad, 32. old.
⁷ M. Schad, 32. old.
⁸ M. Schad, 36. old.
⁹ M. Valéria naplója, 67-68; 76. old.
¹⁰ M. Schad, 39. old.
¹¹ M. Schad, 136. old.

Képek forrása: Martha Schad: Erzsébet királyné és leányai, Pinterest
Fentről lefelé, balról jobbra:
Borító: https://www.rct.uk/collection/2908435/archduchess-gisela-of-austria-1856-1932
1 https://hu.pinterest.com/pin/452259987565356515/
2 https://hu.pinterest.com/pin/323062973263190209/
3 https://hu.pinterest.com/pin/542613455081401961/
4 M. Schad, 45. old.
5 https://hu.pinterest.com/pin/565061084490683091/
6 M. Schad, 26. old.
7 https://hu.pinterest.com/pin/521995413038550679
8 M. Schad, 53. old
9 https://hu.pinterest.com/pin/390687336418680631/
10 M. Schad, 93. old.
11 https://hu.pinterest.com/pin/411023903462284842/
12 https://hu.pinterest.com/pin/496662665137243276/
13 M. Schad, 27. old.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.