„Erzsébet egy olyan udvarba került, ahol mindenki a magyarok ellen volt, ki több, ki kevesebb hévvel.

A magyarok voltak a fő rebellisek 1848-ban. A magyargyűlölők sorában Zsófia állt az első helyen. A vele való szembenállás révén viszont Erzsébet szükségszerűen kezdett érdeklődni a magyarok iránt. Nyelvüket is illett megtanulni – ezt még Zsófia sem ellenezte.

A rendszeres magyartanulás 1863-ban kezdődött. Egy Homoky nevű paptanár adott leckéket Erzsébetnek. 1864–től egy magyar köznemes asszony, Ferenczy Ida lett a magyar felolvasója, aki voltaképpen egész életét Erzsébetnek szentelte. Udvarhölgy forma szerint nem lehetett, hiszen nem volt arisztokrata. Erzsébet mellett informálisan mégis sokkal fontosabb szerephez jutott. Egyrészt az állandó magyar nyelvű beszélgetés révén ő fejlesztette ki Erzsébet magyarnyelv-tudását.

A rendszeres magyarnyelv-tanulásra és a Ferenczy Idával való kapcsolatra éppen akkor került sor, amikor ez a nagypolitika szempontjából is fontossá vált. A magyar nemesasszony Deák Ferenccel meg Eötvös József báróval is személyes kapcsolatban állt, szinte őket képviselte az udvarban. Ez éppen az az időpont volt, amikor a magyar politikai elit ellenállása az 1861-ben bevezetett félalkotmányos berendezkedéssel szemben kétségessé tette a Monarchia belső rendjét, éppen akkor, amikor az európai események ismét nagyon felforrósodtak.

A félalkotmányos helyzeten valahogy változtatni kellett, hogy Ausztria valóban megfelelhessen nagyhatalmi státuszának. Ehhez valamilyen formában meg kellett nyerni a magyar politikai elitet.

Itt jött el Erzsébet nagy lehetősége, hogy végre egyszer (és utoljára) tevékenyen beavatkozzon a nagypolitikába. Ferenczy Ida révén voltak ismeretei a vezető magyar politikusokról és azok elképzeléseiről. 1865 tavaszán Deák az elhíresült húsvéti cikkben első ízben tért el nyilvánosan a maradéktalan negyvennyolcas alaptól, vagyis az 1848-as, érdemben perszonális uniótól, és kifejtette, hogy a Pragmatica Sanctio értelmében Magyarország a birodalom része, persze önálló alkotmánnyal. Sejteni engedte azt is, hogy egy önállósuló, de a birodalom keretén belül maradó Magyarország bizonyos közös ügyek intézését valamilyen újfajta intézményre bízná. A elképzelést Erzsébet lelkesen támogatta, 1866 júniusában Ferenczy Ida közvetítésével Deák megküldte portréját a császárnénak, saját aláírásával.
(A kép Erzsébet haláláig ott függött a burgbeli szobában.)

Egyfajta személyes kapcsolat 1866 januárjában jött létre. Ferenc József még 1865 végén megkezdte először informális tárgyalásait a magyar politikusokkal, és 1865 őszére ki is írta a magyar parlamenti választásokat, voltaképpen az 1848-as feltételek szerint, de erről nem illett beszélni. A magyar országgyűlés 1866 januárjában menesztett küldöttséget a császárvárosba, Scitovszky János hercegprímás vezetésével. Ennek a küldöttségnek volt a tagja Andrássy Gyula gróf, a képviselőház alelnöke. Addigi életútja kevéssé tette valószínűvé, hogy egyszer majd Ferenc József császár hivatalosan fogadja a Burgban. A gróf a negyvennyolcas magyar forradalmi kormány konstantinápolyi kiküldöttje volt, aki az Oszmán Birodalom vetetőinél igyekezett valamiféle támogatást kapni a forradalom számára. A forradalom és szabadságharc bukás után ezért a birodalomban halálra ítélték és in effigie (képletesen) fel is akasztották. Andrássy III. Napóleon udvarában forgolódott franciaországi embigrációja idején. A kor felfogás szerint egyértelműen szép férfiú volt, a hölgyek rajongtak is érte. „Le beau pendu” - a szép akasztott volt a neve a párizsi arisztokrata körökben. A Ferenc József adományozta amnesztia értelmében jöhetett ismét Magyarországra, visszakapta birtokait, és megint bekapcslolódott a magyar politikába.A magyar politika főbb szereplői, Deákkal az élen, tanultak az 1848-as forradalom történetéből – különösen az 1849-es orosz intervencióból. A küldöttség közelebbi célja az volt, hogy az uralkodói párt Pestre hívják a tárgyalások folytatására, hiszen az új, mint később nevezték, dualista rendszer körvonalai már kibontakozóban voltak. A küldöttséget az esztergomi prímás vezette. A magyar küldöttség fogadásán Erzsébet magyar ruhát viselt és magyarul beszélt, szabadon, a küldöttség tagjaival, akiket ez a gesztus persze azonnal megnyert. Erzsébet itt látta meg először Andrássyt.

A hónap végén a császár hosszabb magyarországi látogatásra indult. Erzsébet az utált reprezentációs kötelezettségeknek itt teljes mértékben eleget tett. Ha találkozott Andrássyval meg a többi magyar méltósággal, csak magyarul beszélt. A magyar ügy kimenetele biztatónak látszott.

Erzsébet július és augusztus folyamán Gödöllőn maradt. Ekkor vetette fel férjének, hogy vegye meg a Grassalkovich-kastélyt. A pillanat nem volt erre a legalkalmasabb. A magyar viszonyok rendezése érdekében azonban továbbra is minden erejét latba vetette. Levelekkel árasztotta el férjét, követelve, hogy tárgyaljon minél előbb Andrássyval meg a többi magyar politikussal...

Az év őszén került Erzsébet közelébe Falk Miksa, aki akkor éppen takarékpénztári tisztviselő volt Bécsben, de nem maradt ki a a politikából, pesti liberális lapokba küldött cikkeket, Erzsébetnek magyarleckéket adott, nem annyira nyelvtudása feljesztésére, hanem inkább a magyar ügyekbe való további érdemi bevezetése érdekében. Falk mutatta meg Erzsébetnek Széchenyi István 1859-ben írt és 1860-ban külföldön kiadott röpiratát, Blick auf den anonymen Rückblick címmel. A munka a Bach-rendszer kíméletlen bírálata volt. Erzsébet kitartott.

Horváth Mihály püspöknek – az 1849-es forradalmi magyar kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterének, későbbi emigránsnak, aki azonban sok más emigránshoz hasonlóan hazatért és jelentős szerepet játszott a magyar történettudomány fejlődésében – Erzsébet azt mondta, hogy férje meg ő is a legszívesebben feltámasztaná Batthyány Lajost és az aradi vértanúkat.

Az osztrák-magyar kiegyezést végül is 1867 első hónapjaiban nyélbe ütötték. Magyarország egyenrangú partnere lett Ausztriának. De még hátra volt a koronázás.

Ferenc József megkoronázása után a koronát néhány percre a királyné vállára helyezték, ez volt az ő megkoronázása. A magyar hagyományokhoz tartozott, hogy az ország koronázási ajándékot nyújtott át a koronás királynak. Ekkor ez már kerek pénzösszeget jelentett, az adott esetben 100.000 forintot. Természetesen ezt az ajándékot illett valamilyen nemzeti célra felajánlani. Talán ugyancsak Erzsébet keze volt a dologban, hogy a király a negyvennyolcas honvédek árváinak javára adta át. A magyarok körében ennek a gesztusnak nagyon pozitív hatása volt.”

Erzsébet aranykalitkában élt a bécsi udvarban és egész életében szabadságra vágyott, ahogy a magyar emberek is mindvégig a szabadságukért küzdöttek. Kettőjük sorsa összefonódott, és egy szentimentális nemzet igazi pártfogóra talált egy együttérző királynéban.

DOLINAY GYULA

Erzsébet királyné emlékezete

/részlet/

"Amikor gyász borult szép Magyarországra,
Véres harcok után nyögtünk rabigába':
Akkor szállt felénk a vigasztaló angyal,
Ismét reménykedett és bízott a magyar.

Első Ferenc József élettárst választott,
Egy bajor herczegnőt, dicsőt és magasztost.
Elhozta hozzánk a leigázott honba,
Legyen ezután boldog, szeretettel mondta.

De a szép királyné arczát bánat fedi,
Hogy szenved a magyar, nem birja feledni.
Esdekelve kéri urát, a nagy királyt,
Tőle a magyarnak szabadságot kívánt.

Boldog soh'se lenne elnyomott országban,
Bú s bánat gyötörné a bánat honában,
Süssön hát ki a nap a magyarok felett,
Eleget bűnhődött már e nemes nemzet.

A király megérté hitvese beszédét,
Szabaddá tette hát ismét magyar népét.
Budavárban fénynyel királyt koronáznak,
Országra és trónra boldog napok várnak.

Erzsébet királynét szeretet övezi,
Minden magyar ember örömét keresi,
Egy szép, nagy országból tör fel az imádság,
Hogy a magas egek minden jóval áldják.

Király oldalánál ott áll védangyalunk,
Országos bajokkal hozzá fordulhatunk.
A szive megsugja, hogy s mint lesz jó nekünk,
Igy a dolgok felett mindig megegyezünk."

- a szerk. -

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés