Titánia versei és az utókornak szánt üzenete
~ sisiweb ~ 2015.11.13. 21:23
"Járja a földet életem magánya,
Melyhez rég elvesztettem kedvemet;
Lelkem mélyének nem volt soha társa,
Ki megértsen, oly hívem sose lett.
(...)
Ti drága lelkek a messzi időkön,
Kikhez ma lelkem így, bízón beszél,
Titeket kísérlek majd így örökkön,
Rég tűnt szívem így, e versekkel él!”
/Titánia - A jövő lelkeihez/1
Részletek Brigitte Hamann írásából:
"Erzsébet nem is remélte, hogy kortársainál megértésre talál. Többet beszélgetett a holtak szellemeivel, mint valaha, és már csak a „jövő lelkeiben” reménykedett, akikhez költeményeit írta. A nyolcvanas években keletkezett verseit közlésre szánta, nem úgy, mint fiatalkori műveit. 1950-től engedélyezte, hogy megjelenjenek, akkortól tehát, amikor már egyetlen kortársa sem lehetett az élők sorában. Erzsébet legalább az utókortól szerette volna megkapni azt, amit a kortársai megtagadtak tőle: igazolást, megértést és hírnevet.
Nagyon körültekintőn gondoskodott költeményeinek utóéletéről. 1886 és 1887 telén lemásoltatta a verseket – mégpedig a legszigorúbb titoktartást követelve két rokonától, Marie Larischtól és annak polgári származású unokafivérétől, Henny Pecztől, akik egyenesen ezért utaztak hozzá Bajorországból.
Erzsébet mind az eredeti, mind a kinyomtatott példányokat 1890-ben, egy lepecsételt kazettában helyezte el a Hofburgban, azzal az utasítással (ezt a nemes feladatot Ferenczy Ida, Erzsébet királyné legfőbb bizalmasa kapta, amit úrnője halála után maradéktalanul teljesített is - a szerk. megjegyzése), hogy a kazettát halála után testvérének, Károly Tivadar hercegnek adják át. Őt pedig arra kérte, hogy őrizze meg a kazettát, és majd csak hatvan év múlva adják át a svájci szövetségi elnöknek. Ez meg is történt 1951-ben. Ugyanezzel az utasítással adta át a költemények egy-egy nyomtatott példányát még néhány bizalmasának, így Liechtenstein Rudolfnak, a „szép hercegnek”. A fent említett kötetekből tehát, Liechtenstein herceg brünni hagyatékából, illetve a bécsi Osztrák Tudományos Akadémia révén került még egy-egy példány Svájcba.
Erzsébet saját kezűleg írt levelet mellékelt ahhoz a kazettához, amelyet öccsének, Károly Tivadarnak adott. A címzett az a személy volt, aki egyszer majd kiadja ezeket a költeményeket:
„Kedves lélek a jövőből!
Vedd ezeket az írásokat. A mester diktálta őket nekem, és ő is mondta meg, mi célból: az 1890-es esztendőtől számított 60-dik esztendőben jelenjenek meg, a politikai foglyok és segítségre szoruló hozzátartozóik javára. Mert 60 esztendő múlva ugyanúgy nem lesz boldogság és béke a földön, mint most, vagyis éppúgy nem fog honolni szabadság a mi kis csillagunkon. Talán egy másik bolygón? Ma ezt nem tudom neked megmondani, talán majd ha e sorokat olvasod.
- Szívélyes üdvözlettel, mert tudom, hogy szeretsz
Titánia
Íratott 1890 nyár derekán, mégpedig egy robogó különvonatban.”
Ezek a bonyolult rendelkezések mutatják, hogy Erzsébet milyen fontosnak tartotta költeményeit, és milyen reményeket fűzött kiadásukhoz: az utókor megértését, és azt, hogy a történelem majd megváltoztatja a róla alkotott képet. Rendelkezései azt is mutatják azonban, hogy üldözöttnek érezte magát, és nem bízott az osztrák hatóságokban meg a Habsburg rokonaiban, akikről nem tételezett fel annyi lojalitást, hogy hűségesen megőrzik ezeket a költeményeket. A titokzatos intézkedésekből arra következtethetünk, hogy még Ferenc József sem tudott feleségének ezekről a titkos utasításairól „a jövő lelkeinek”."2
Erzsébet királyné verseit Mészöly Dezső gyűjtötte össze a Sirály a Burgban című verseskötetben.
Brigitte Hamann, Erzsébet királyné című könyvében Tandori Dezső fordításait olvashatjuk.
Hamann 1977-ben találta meg a teljesen feledésbe merült letétet, és 1984-ben adta ki a verseket: Kaiserin Elisabeth - Das poetische Tagebuch címen.
Erzsébet királyné "Titánia" aláírása és levelének részlete saját Erzsébet királyné feljegyzése a fekete
kézírással3 táskáról stilizált, E-monogramos, gyász-
"Íratott az 1890-es év nyár derekán, mégpedig egy robogó keretes levélpapíron, "Idának" címzett
különvonatban." E-monogramos, gyászkeretes borítékkal,
évszám nélkül.
"A fekete táskámat kell Idának a hogy
megbeszéltük, halálom után felmetszeni.
Értékeset nem tartalmaz
Érzsébet4
1Brigitte Hamann: Erzsébet királyné (437-439)
2Brigitte Hamann: Erzsébet királyné (437-442.old.)
3Mészöly Dezső: Sirály a Burgban (118. old.)
4Gödöllői Kastély-Könyvek 3.: Kedves Idám! leveleskönyv (173. old.)
|