Ez a pár sor pontosan szemlélteti hogyan is vélekedtek a magyarok Mária Valéria születéséről.

Erzsébet jó előre megtervezve, tudatosan hozta világra Magyarországon gyermekét. Amolyan koronázási ajándéknak szánta a magyaroknak. Sokáig reménykedett benne, hogy a gyermek fiú lesz és Istvánnak nevezheti István királyunk után. De ehelyett egy „magyar királylánynak” adott életet.

A kicsiért születése pillanatától rajongott Erzsébet. Egész nap vele volt, az ő ágyában feküdt, csak éjjelre vitték el a gyerekszobába. Eközben Ferenc József ódákat zengett levélben Rudolf főhercegnek a kishúgáról. Rudolf és nővére, Gizella, nem alaptalanul volt féltékeny a kis hercegnőre. A két idősebb testvér viszonya, távol szüleiktől így még szorosabbá vált, és a későbbi években sem volt felhőtlen Valériával, akit „egyetlenkének” neveztek.

Valéria Gödöllőn nőtt fel, magyar környezetben. Tanítója Rónai Jácint magyar püspök volt. Nevelői csak magyarul szólhattak hozzá, ami egyáltalán nem volt ínyére. Az irodalmi német nyelvet csak 14 éves korában tanulta meg. Édesapját megkérte, legalább vele hadd beszélgethessen németül.

A sors fintora, hogy hiába nevelték születésétől fogva „magyar királylánynak”, felnőttként igazi németnek érezte magát.
Bérmálása után ezt írta naplójába: „Ó! Annyira büszke vagyok, hogy Habsburg lehetek, nincs még egy olyan ház, mint ez, ennyire jámbor, igazságos, szívélyes és tökéletes…”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés