A programot a Budapest Táncművészeti Stúdió nyitotta meg bécsi keringővel és Kék Duna keringővel, a táncok között Potvorszki Anita énekelt részleteket az Elisabeth és Rudolf musicalből.

Az első előadást Káli-Rozmis Barbara tartotta, aki Erzsébet királyné életét kutatja. A bő egy órás előadás végigvezetett bennünket Erzsébet életének legfontosabb állomásain és igyekezett eloszlatni azokat a tévhiteket, amelyek a bájos Romy Schneider filmek óta a köztudatban élnek. Barbara néhány új kutatási eredményre is kitért, mint például a bécsi Hofburgban kiállított két Sisi ruha, amelyeket Erzsébet bizonyítottan az 1890-es években hordott, és mindkettő a korfui ruhatárához tartozott. Az egyik egy kék-fehér, a másik egy fehér alapon rózsaszín delfinekkel díszített ruha, és azért érdekesek számunkra, mert eddig úgy tartották, Rudolf koronaherceg halála után a királyné csak feketében járt. A birodalom területén valóban minden alkalommal fekete öltözékben jelent meg, de ha távolabbra utazott, néhány színes ruhát is magával vitt. Állítólag Ferenc József sem szerette, hogy felesége folyton feketét viselt, ezért megkérte, hogy legalább a születésnapján tegyen kivételt, amit Erzsébet teljesített is.

A program második fele ismét tánccal kezdődött - palotást és csárdást láthattunk, majd újabb gyönyörű dalok következtek az Elisabeth és Rudolf musicalből. 
Ezt követte Czédly Mónika ruhatervező előadása, melyen egy virtuális tárlatvezetésen Erzsébet királyné újraálmodott ruháinak - koronázási ruha, magyar díszruha, udvari díszruha, gyémántcsillagos ruha - történeteit ismerhettük meg. Mónika több részletet is elárult a ruhák készítési folyamatával kapcsolatban, és hosszasan beszélt a koronázási ruháról, amit „élete fő remekművének tart”. Amikor a 2007-es Erzsébet királyné hasonmásversenyre elkészítette a koronázási ruha első változatát, már pontosan tudta, hogy nem így nézett ki az a ruha, amiben a királyné megjelent a nagy napon. Közel tíz év kutatómunka következett, amely alatt Pálinkás Patrícia Zita történész volt a segítségére, majd egy éven keresztül dolgoztak az ezüstszálakkal hímzett és swarovski kövekkel díszített (eredetileg gyémántok voltak) ruhán. A kinagyított képek alapján pontosan látható volt, hogy a régi anyagra orgonamintát hímeztek, amit Czédly Mónika három hónapon keresztül rajzolt, hogy az eredetivel teljesen megegyező legyen. Mónika álma teljesült, a ruha 2017-ben végleges formát öltött, amit Magyar Kézműves Remek díjjal jutalmaztak.

A szakmai betekintésen túl egyéb érdekességeket is megtudtunk a koronázási fotósorozatról. 
A képek Emil Rabending bécsi fotográfus műtermében készültek több, mint egy évvel a koronázás előtt, egészen pontosan 1866. március 17-én. Valószínűleg ezt a dátumot ma nem ismernénk pontosan, ha azon a napon a műteremben nem játszódik le egy meghökkentő és vicces jelenet. 
Erzsébet a fotózáson egy gyönyörű fekete bársonyruhában jelent meg Houseguard nevű kutyája kíséretében. Mielőtt a koronázási ruhában a fotózás kezdetét vette, készítettek néhány felvételt Őfelségéről a kutyájával. Csakhogy Houseguard semmilyen kérésre nem volt hajlandó a fotós felé nézni. Ezért az az ötletük támadt, hogy hozzanak be egy macskát, ami majd felkelti a kutya érdeklődését. Így is lett. Amint Houseguard meglátta a macskát, élénken figyelt, így elkészülhettek a kívánt fotók. Természetesen a bécsiek körében azonnal elterjedt, hogy a császárné Rabending műtermében tartózkodik, és kisebb tömeg gyűlt össze a ház bejáratánál. Mivel Erzsébet nem szerette a „bámészkodókat”, cselt eszeltek ki. Induláskor elengedték a macskát, amit a kutya azonnal üldözőbe vett, ez elterelte a kintről leskelődők figyelmét, így a császárné egy másik ajtón feltűnés nélkül távozhatott. Másnap szinte minden bécsi lapban megjelent a különös fotózás története, így biztosan tudhatjuk, mikor állt modellt Erzsébet a koronázási ruha első változatában.

Az előadások után valódi kiállításon is megtekinthettük Erzsébet királyné nyolc ruhájának Czédly Mónika által elkészített hiteles másolatát, valamint ezekhez tartozóan néhány érdekességet a tárlókban; közöttük egy olyan fekete csipkesálat is, amely Erzsébet használatában állt.

A program zárásaként igazi gasztronómiai különlegességeket kóstolhattak meg a vendégek a földszinti díszteremben.
A rendezvényen körülbelül kétszáz fő vett részt, akik közül több, mint kilencven váltott olyan jegyet, amely az ebédet is magában foglalta, így még túljelentkezés is volt. Azonban senki nem távozott üres gyomorral, nem úgy, mint Ferenc József asztalától. Az ebédet Káli-Rozmis Barbara nyitotta meg néhány perces előadásával, és röviden beszélt a résztvevőknek a királyi és császári vacsorákról. Elmondta, hogy a király asztalát igen gyakran korgó gyomorral hagyták el az emberek, mert Ferenc József gyorsan evett, Erzsébet pedig épp csak megízlelte az ételt. Így hiába szolgáltak fel 7-13 fogást egy-egy vacsorán, volt, amelyiket a vendégek meg sem kóstolhatták, hiszen, ha a király valamelyik ételből nem vett, a többieknek sem volt szabad. 
Barbara a felszolgált fogásokhoz rövid történetet is fűzött. Kiderült, hogy Erzsébet királyné egyik kedvenc étele a spárga volt, amelyet bármilyen formában elkészítve szeretett, különösen spárgakrémlevesként; valamint kedvenc desszertje, (természetesen az ibolyafagylalt mellett), a legyezőmintára hajtott epres palacsinta volt vanília fagylalttal. Mindkét ételt felszolgálták a résztvevőknek, fő fogásként pedig paprikás csirkét, amelyet több más magyaros étel mellett a királyi család is igen szeretett.

A rendezvényre az impozáns Stefánia Palota több terme is rendelkezésre állt: az előadásokat az emeleti díszteremben tartották, az ebédet a földszinti díszteremben szolgálták fel. A csodálatos ruhakölteményeket, ékszereket és egyéb kiegészítőket további pompás helyiségekben láthattuk kiállítva.

Érdekes, szemet gyönyörködtető és sok új információval teli délelőttöt (és kora délutánt) töltöttünk együtt, melyhez a Stefánia Palota méltó környezetet biztosított.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés