Miután Erzsébet császárnénak egyre inkább megromlott a viszonya a bécsi udvarral és anyósával, Zsófia főhercegnével, érdeklődve figyelte a magyarokat, akikre szintén megvetéssel néztek, és sok év után is lázadó, büszke népnek tartottak. A magyar ügy most előtérbe került, mert szilárdan kitartottak amellett, hogy Ferenc Józsefet koronázzák Magyarország királyává, ennek ugyanis az az előfeltétele, hogy visszaállítsák az ősi magyar alkotmányt. Erzsébet akkoriban még alig ismert néhány magyart: Majláth történészt, Rudolf dajkáját, Hunyady Imrét és húgát, Lilyt akikkel a madeirai és korfui útjai során barátkozott össze. Nem csoda, hogy környezete igencsak megdöbbent, mikor a császárné 1863 februárjában azzal állt elő, hogy magyarul szeretne tanulni. A cseh, az olasz és a francia nyelvvel is gondjai voltak, mindenki kételkedett abban, hogy a híresen nehéz magyar nyelvet meg tudja tanulni. Erzsébet már csak azért is megmutatta, hogy nincs igazuk.
A gyors előrehaladás nem csak tanárának, Homoky professzornak volt köszönhető, hanem egy kecskeméti magyar hölgynek is, aki 1864-ben került a császárné mellé. Falk Miksa, Erzsébet későbbi magyartanárának visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy miután a császárné kijelentette, hogy magyar társalkodónőt óhajt maga mellé, a bécsi udvarban gondos körültekintés után összeállítottak egy hatfős listát, melyen a legmagasabb rangú magyar arisztokrata hölgyek neve szerepelt. A lista végére idegen kézírással felkerült egy hetedik név is. Amikor a császárné kézhez kapta a listát, a hetedik helyen szereplő hölgy arcképét kérte, majd magához hívatta. Ez a huszonöt éves  hölgy Ferenczy Ida volt.

Ferenczy Ida 1839. április 7-én született Kecskeméten, a földbirtokos Ferenczy Gergely és kisjáci Szeless Krisztina gyermekeként. A párnak tizenegy gyermeke született, ebből öt nem érte meg a felnőttkort. A hat életben maradt gyermek közül (öt lány és egy fiú) Ida volt a negyedik. A 19. század közepén a lányokat nem részesítették magasabb fokú oktatásban, inkább a ház körüli teendőkre nevelték őket. Idát nem adták nevelő intézetbe, sőt még saját nevelőnője sem volt. Mindent, amire egy úri nőnek szüksége lehetett, édesanyjától tanulta meg. A kislány hamar kitűnt környezetéből lelki tulajdonságai és hatalmas tudásvágya miatt. Társaságba nem szeretett járni, a vidéki pletykák és az üres fecsegés untatták. Helyette inkább olvasott és önszorgalomból gyarapította tudását. A történelem, az irodalom és a földrajz érdekelték leginkább, ezen kívül nyelvismeretén is igyekezett javítani. Az önkényuralom éveiben érdeklődéssel hallgatta az édesapja házában összegyűlt urak eszmecseréjét, és ekkor alakultak ki azok a tulajdonságai, meggyőződései, amelyekkel később királynéja szívébe lopta magát, és amelyeknek köszönhetően igazi honleány vált belőle.
A boldog családi élet 1856-ban összeomlott, mikor édesanyja, Krisztina asszony negyvenhét éves korában elhunyt. Ida ekkor 17 éves volt, két nővére már férjhez ment, így rámaradt idős édesapjának, beteges bátyjának és két kisebb húgának gondozása, és a háztartás vezetése. Viktória nevű húga még csak öt éves volt, akit pótanyjaként nevelt fel, és elhalmozta minden szeretetével. A sok ránehezedő gond és munka annyira legyengítette Idát, hogy egy évvel később tüdőgyulladást kapott. A betegségből meggyógyult, de egész élete során hajlamos maradt légúti megbetegedésekre. Családjáért végzett áldozatos munkájáért, vasakaratáért, értelméért, szorgalmáért mindenki elismeréssel beszélt róla, és megnyerő modora miatt hamarosan a rokonság és a városi társaság középpontjává vált. Ha ideje engedte, Pestre látogatott Mari nénjéhez (Ferenczy Mária, Ferenczy Gergely unokatestvére), aki arisztokrata körökben mozgott és alapítványi hölgy volt. Jó kapcsolatot ápolt Almássy grófnővel és Andrássy gróffal. Ida itt találkozott először Andrássy Gyulával, aki felfigyelt a feltűnően okos, jó modorú lányra.

1863-ban Almássy grófnőt kérték fel, hogy állítsa össze azt a bizonyos listát a császárnénak a szóba jöhető udvarhölgyek nevével. Mikor ez Ferenczy Mária tudomására jutott, megkérte Andrássy grófot, hogy járjon közben, így került a listára a hat nagynevű magyar úri család leányának neve alá Andrássy Gyula saját kézírásával* Ferenczy Ida neve.
Máig rejtély, hogy Erzsébet miért a hetedik helyen lévő hölgy arcképét kérette, de miután meglátta, őt rendelte magához. Ida sógorának, Hertzeg Sándor közigazgatási bírónak jutott a feladat, hogy közölje a családdal a hírt. „Ferenczy Gergely – így mesélték – sokáig nézett elgondolkozva a messzeségbe, sokáig, mintha a délibábot lesné, végre megszólalt és csendesen, nagyot sóhajtva csak ennyit mondott: - Katonát nem tudok adni a császárnak, hát odaadom a leányomat a császárnénak!”² 
Ida Laci bácsikájából merített erőt, aki érzékeny búcsút vett tőle és sok bölcs tanáccsal is ellátta. Azt kérte, maradjon mindig az, aki most, teljesítse mindazt, amire hívatott, és soha ne legyen titka úrnője előtt; amit pedig tőle hall, szent titokként őrizze. Majd megáldotta. 
„Számtalanszor az életben – mondta később Ida – jó nagybátyám útravalója volt a legerősebb támaszom és segítségem.” ³ Ezután elindult nagy útjára Hertzeg Sándor kíséretében.

1864 novemberében mutatta be Königsegg grófnő Ferenczy Idát a császárnénak. Őfelsége épp lovaglásból érkezett vissza. Ida elpirulva, heves szívveréssel állt előtte. "Sohasem álmodtam, hogy ilyen csudálatos szépség és ennyi báj létezhet. Szemem rezgett, elbűvölten, önfeledten bámultam ezt a tündér csudát. Elfeledtem hol vagyok, miért vagyok ott, mindent. Bársonyos barna szeme megigézett. Csak néztem, néztem ezt a gyönyörű álomképet és abban a pillanatban éreztem, hogy sorsom eldőlt, s örök életemre rabja, hűséges szolgája leszek ennek az álomképnek."⁴ - mondta később, az első találkozást felidézve Ferenczy Ida. 
Erzsébet meghatottan nézett az akkor még félénk Idára, és bájosan csak annyit mondott: „Nagyon tetszik nekem, sokat leszünk együtt.”⁵ 

Mivel Ida nem tartozott a főnemességhez, nem nevezhették ki udvarhölgynek, ezért hivatalosan „Őfelsége felolvasónője” lett.
Udvarhölgyek csak főúri család tagjai lehettek, így Idának nem adhatták ezt a címet. Sőt, amikor a Hofburgba került, még udvarképes sem volt. A spanyol etikett szerint csak az lehetett udvarképes, aki ősi próbát tett, vagyis bizonyítania kellett tiszta nemesi leszármazását. Csak az udvarképes személyek rendelkeztek olyan kiváltságokkal, mint az udvari bálokon, díszebédeken, vadászatokon való részvétel, valamint egyedül ők jelenhettek meg az uralkodó pár kíséretében a különböző ünnepségeken, felvonulásokon. Még a megjelenést és a ruhaviseletet is szabályozták rangkülönbség szerint. (Ez a rendszer a Monarchia végéig, 1918-ig érvényben volt.) Az udvarképesség egyenlő volt az alapítványképességgel is. A 19. század második felében több nemesi hölgyalapítvány is létezett, mindegyik külön jelvénnyel, díszruhával és alapszabállyal. A tagok, még ha kisasszonyok voltak is, megkapták a megtisztelő „asszony” címet. 1865-ben Ferenc József átadta a császárnénak a kinevezéseket és felvételi jogosítványokat, így Ferenczy Ida a brünni „Maria Schul” Nemes Kisasszonyintézetbe kérte felvételét. Valószínűleg azért esett erre az alapítványra a választás, mert ez az intézet csak négy nemes ős felmutatását kérte apai és anyai ágon is. A jelölésnél minden bizonnyal azt is figyelembe vették, hogy Ferenczy Mária, Ida „Mari nénje” is alapítványi hölgy volt. Ferenczy Ida ezennel udvarképessé vált és megkapta az intézet díszjelvényét is, ami a következőképpen nézet ki: „vöröses zománccal, arany gyöngysorokkal, növényi ornametikával díszített zárt koronáról függő, arany sugárkoszorúval és gyöngykerettel övezett homorú, ovális, óaranyból való érem, közepén Szűz Mária látható mennybemenetelekor fehér ruhában és sötétkék alapú, ötágú arany csillagokkal borított palástban. A korona tetején sötétkék zománcú gömb, felette arany kereszt. A díszjelet világoskék, fehér szegélyű csokorszalagon, a bal váll alatt kellett viselni.”⁶ A hölgyek a díszjelvényeket minden udvari eseményen kötelesek voltak viselni. Ida a kinevezést hivatalosan 1866. március 7-én kapta meg, és onnantól a „Frau Ida von Ferenczy” megszólítás járt neki. Brünni alapítványi hölgyként 150 Ft-os fizetést kapott és teljes ellátást.

A vidéki nemes kisasszonynak egyáltalán nem volt könnyű dolga a bécsi udvarban. Mindenhonnan szúrós tekintetek figyelték, és megvetették alacsony származása miatt. Irigykedve nézték, ahogy rövid idő alatt a császárné bizalmasává vált. Ida feltétel nélküli szeretettel és hűséggel szolgálta úrnőjét, bármiről volt szó, mindig Erzsébet mellé állt. Nem vett részt az udvari pletykákban, nem barátkozott a bécsi nemes hölgyekkel. A császárné hamar rájött, hogy jó embert választott, aki őszinte híve lesz és semmilyen nyomásra nem áll anyósa pártjára. Hamarosan már a barátnőjeként emlegette, ha négyszemközt voltak tegezte, és maradéktalanul megbízott benne. Naponta több órát töltöttek egymás társaságában a hajmosások és fésülködések idején, és ilyenkor mindig magyarul társalogtak. Nem csoda, hogy Erzsébet pár hónap elteltével folyékonyan beszélte a nyelvünket.  
Ez az új „hóbort” hamarosan még egy szempontból előnyt jelentett, ugyanis a császárné környezete egyáltalán nem értett magyarul, így egyfajta titkos nyelvvé válhatott köztük. Fesztelenül beszélgethettek bármiről, hiszen senki nem értette. A nála magasabb rangúak irigyelték, az alacsonyabb rangúak gyűlölték, mert a környezetében mindent szemmel tartott és minden fondorlatosságra rájött.
Ferenczy Ida a magyar politikusok számára is kulcsfontosságúvá vált. Élénk levelezést folytatott Deák Ferenccel és Andrássy Gyulával, Deákért valósággal rajongott. A levelek tartalmáról rendszeresen informálta Erzsébetet is. Idától tudta meg a császárné, hogy Deák Ferenc idős korára hivatkozva a legfontosabb politikai teendőit Andrássy Gyulára bízta.
A császárné a kis Zsófia hercegnő budai halála óta nem járt Magyarországon, de Ferenczy Ida szimpátiát ébresztett Erzsébetben a magyar ügy iránt, és meggyőzte egy pesti látogatás szükségességéről. Első közös magyarországi útjuk emlékére 1866-ban Erzsébet egy ovális, dupla E monogrammal ellátott, nemzeti színű kövekkel kirakott medált ajándékozott felolvasóhölgyének.
Sokan úgy tartják, hogy Ferenczy Ida, még ha közvetetten is, de nagy szerepet játszott a kiegyezés létrejöttében. Mindvégig komoly segítségére volt Deák Ferencnek és Andrássy Gyulának az akkor még  csak császárnéval való kapcsolattartásban.
1867-ben a királyi család koronázási ajándékként megkapta a gödöllői kastélyt örökös használatba. Az akkori pénzügyminiszter, Lónyai Menyhért gróf irányítása alatt a felségek kérésének megfelelően egyszerűen, polgáriasan, inkább a kényelmet, mint a fényűzést figyelembe véve rendezték be. Lónyai gróf felkérte Ferenczy Idát, hogy legyen segítségére a királyi család lakosztályainak berendezésében, ami egyaránt elnyerte Erzsébet és Ferenc József tetszését is. Ida három szobából álló lakása esett legközelebb a királyné lakosztályához.
A család egyre több időt töltött Gödöllőn, amit az udvarnál egyáltalán nem néztek jó szemmel, és többek között azt a cselt eszelték ki, hogy a másodrangú konyhai személyzetet küldik Magyarországra, hátha így előbb visszatérnek Bécsbe. Ida erre rájött, és elkérte az utazók névjegyzékét, így azonnal kiderült a turpisság. Utasításba adta, hogy az ott szereplő személyeket azonnal cseréljék le. Az érintett hivatalnok nem mert ellenkezni, így végül a legjobb konyhai személyzet indult útnak. Ferenczy Ida ezzel a tettével sem lopta be magát jobban az udvari alkalmazottak szívébe.

Miután Ida több soron bizonyította hűségét, ő lett Erzsébet kamarai vezetője, ő intézte a bevásárlásokat, egyéb gazdasági ügyeket és igazgatta a személyzetet. Munkáját olyan precizitással végezte, hogy abban hibát senki sem találhatott.
Amikor a lainzi nyaralóban a felségeknek nem sikerült jó minőségű tejhez jutni, Ida azt ajánlotta, tartsanak a vadaskertben néhány tehenet, kizárólag az ő tejszükségleteik kilégítésére. A hivatalnok azonnal utasításba kapta, hogy készítsen terveket egy tehénistállóról, de miután Ida a költségvetést meglátta, elszörnyülködött. Ezért megkérte azt a kecskeméti pallért, aki édesapja kecskeméti telkén megépítette a tehénistállót, készítsen ő is egy tervet. Ennek a költsége sokkal kisebb volt, és elnyerte tetszésüket, így a kecskeméti mesterember felépített egy kicsi majorságot a lainzi kertben. Ezzel a tettével szintén nem lett népszerűbb, hiszen a kis költségvetésből senki nem tudott hasznot húzni.

Az 1870-es francia-német háború után Erzsébet sokat gondolkodott azon, mi történne vele, ha úgy járna, mint a franciák császárnéja. Ha összeomlana a császárság, neki semmi vagyona nem lenne. Ida azt tanácsolta neki, kérje meg férjét, hogy ünnepek alkalmával ne drága ékszereket ajándékozzon neki, hanem pénzt, azt pedig fektesse értékpapírokba. A királyné megfogadta a tanácsát. Idővel még két férfit beavattak úrnőjük pénzügyeibe, és egy-egy kulcsot kaptak az értékeit rejtő Wertheim-szekrényhez, amit Ida lakosztályában helyeztek el. A szekrényt csak eme három ember együttes jelenlétében lehetett kinyitni. Ida később a Rotschildokat is meglátogatta, és említést tett nekik Erzsébet pénzügyeiről, mire ők készségesen felajánlották, hogy őfelsége papírjait megforgatják a pénzpiacon. Ennek következtében az 1880-as évekre a királyné vagyona jócskán gyarapodni kezdett. (Ferenc József csak felesége halála után szerzett tudomást összegyűjtött vagyonáról, és igencsak meglepődött, mikor kiderült, hogy az akkori árfolyamon számolva majdnem 4,5 millió forintot gyűjtött össze.)
Erzsébet Idának pedig a következőt tanácsolta: „Te pedig gondoskodjál magadról, mert ha én meghalok, egy félóra múlva gurulsz lefelé a lépcsőn!”⁷

1871. december 21-én egy új magyar udvarhölgy csatlakozott Erzsébet kíséretéhez, Festetics Mária grófnő, akiről előzőleg Andrássy azt mondta, hogy őszinte és igazságszerető, és Erzsébet megkérte, hogy legyen vele is az. Ha pedig kérdése lesz, csak őt kérdezze. Arra is megkérte, hogy senkiben ne bízzon, csak Idában. Festetics Mária is azonnal Erzsébet hatása alá került, és belőle is hűséges szolgáló vált. Mari grófnő (ahogyan mindenki szólította) és Ida valóban baráti viszonyba kerültek egymással, olyannyira, hogy miután Ida egészségi állapota nem engedte, hogy a királynéval utazzon, Festetics Mária hosszú leveleket írt neki, és részletesen beszámolt róla, hogy merre jártak, mit csináltak.
Ida egyébként a királynéval és főudvarmesterével, Nopcsa báróvál is folyamatosan levelezett, ha egymástól távol voltak. Erzsébet a leveleiben "Édes Idámnak" vagy "Kedves Idámnak"⁸ szólította, és nagyon bensőséges hangnemet használt.

A királyné olyan szoros lelki barátságban volt Idával, hogy a végrendeletét is rábízta. Mielőtt hosszabb külföldi útra indult, az iratokat egy lepecsételt fekete táskában felolvasóhölgyének adta, azzal az utasítással, hogy ha tudomást szerez az ő haláláról, akárhol is legyen, azonnal utazzon Ferenc Józsefhez, és a táskát adja át neki. Ezen kívül szóbeli végrendeletet is hagyott Idára, amit három személynek kellett elmondania, hogy azután, mint titkot, vigye magával a sírba. Ida teljesítette úrnője kívánságát, még a királynak sem mondta el, milyen titkot bízott rá Erzsébet.
Végrendeletében a királyné hűséges barátnőjéről is gondoskodott. Ida 4000 Ft nyugdíjat kapott és egy nemzeti színű drágakövekkel harántcsíkolt arany szív medaliont, ami belül Erzsébet arcképét és hajszálát rejtette. (Ida unokaöccse, Farkas László a kecskeméti múzeumnak ajándékozta, de a második világháború alatt nyoma veszett.)

A királyné, mikor utazásai között rövidebb időre hazatért Bécsbe, látta, hogy férjén egyre jobban úrrá lesz a magány. Amikor feltűnt neki, hogy Ferenc József rajong a fiatal Katharina Schratt színésznőért, elhatározta, hogy segít férjének közelebbi kapcsolatban kerülni vele. Ő maga is összebarátkozott a színésznővel, hogy gyakori látogatásai egyáltalán ne keltsenek feltűnést. A meghitt találkozókra Ferenc József és Katharina között Fernczy Ida lakásán került sor. Ida a Hofburgban lakott, de saját bejárása volt a Ballhausplatz 6-ból. Ezt a bejáratot még a lakájok sem figyelték, így Katharina hivatalosan meglátogathatta császárnéja felolvasölgyét, Ferenc József pedig a Hofburg eldugott folyosóin könnyedén bejuthatott. Ennek köszönhetően a találkozók többnyire titokban maradtak.
Épp egy ilyen titkos randevúra készültek 1889. január 31-én is, mikor megérkezett a lesújtó hír Mayerlingből, hogy Rudolf trónörökös életét vesztette. Idának jutott a feladat, hogy megszakítsa Erzsébet görög óráját. Ő azon kevés személyek egyike volt, aki bejelentés nélkül beléphetett a császárné lakosztályába. Jelezte őfelségének, hogy Nopcsa báró (a főudvarmester) azonnal beszélni kíván vele, amire Erzsébet azt válaszolta, hogy jöjjön vissza később. Ida tudta, hogy a hír nem tűr halasztást, így hozzátette, hogy a báró rossz híreket hozott a trónörökösről. A görög tanárt elküldték és belépett Nopcsa báró, aki közölte a császárnéval, hogy Rudolf trónörökös meghalt. Erzsébet zokogva a vaságyára omlott. Eközben a császár mit sem sejtve a császárné lakosztálya felé közelített, a szokásos napi látogatásra. Erzsébet utasította Idát, hogy tartsa vissza a császárt, még nem jöhet be. Erőt véve magán letörölte könnyeit és azt mondta: „Hát legyen! Engedjék be, s Isten segítsen engemet!”⁹ Senki nem volt tanúja, hogyan közölte Erzsébet Ferenc Józseffel ezt a borzalmas hírt, de a beszélgetés nem tartott sokáig. Pár perccel később a császár lesújtva távozott a szobából. Erzsébet ezután Idával együtt a lakására ment, és megkérte az ott várakozó „barátnét”, hogy ezekben a nehéz percekben legyen a császár mellett. Őfelsége maga kísérte át Katharinát férjéhez. A színésznő odaadása ebben a nehéz időszakban még jobban elmélyítette a hármuk közti szoros „barátságot”.

Rudolf halála után Erzsébet még kevesebb időt töltött Bécsben. Festetics Mária grófnő egyre kevésbé bírt tempót tartani királynéjával a hosszú utazások alatt, így 1894 augusztusában egy új, fiatalabb és sportosabb udvarhölgy, Sztáray Irma lett a királyné első számú útitársa. Őfelsége természetesen őt is azonnal elbűvölte és hamarosan Idával is baráti viszonyba kerültek.

1891 elején Ida újabb kitüntetést kapott Erzsébettől, a Csillagkeresztes Dámák Rendjelét. Ez a legmagasabb kitüntetés volt, amit nemes hölgy akkoriban kaphatott. Óriási megtiszteltetés és személyes gesztus volt ez Erzsébettől Ida felé. Valószínűleg ezzel hálálta meg mindazt a segítséget, melyet Rudolf halálakor, és Valéria férjhez menése után nyújtott számára hűséges barátnője.
A rend 1668. óta létezett, védnöke a mindenkori császárné volt. Az új tagokat minden év szeptember 14-én vették fel a Burg kápolnájában tartott ünnepségen. A császárné személyesen adta át az eléje térdeplő hölgyeknek az oltáron előbb megszentelt díszjelvényeket. A jelvény „előlapján kék zománcú, díszes ovális girland övezi a kiterjesztett szárnyú, fekete-aranytollú, korona nélküli kétfejű császári sast, amelynek mellén halovány türkiz szegélyű barnásvörös görög kereszt van. Fent fehér szalagon a rendi jelmondat: SALUS ET GLORIA (üdvösség és dicsőség). Hátlapja a jelmondat kivételével megegyezik az előlappal. A rendjel anyaga: arany zománc; mérete: 47x31 mm. A rendjelvényt fekete moaré női csokorszalagon, a bal mellen viselték.”¹⁰ Ha a rend tagja elhunyt, az örökösnek vissza kellett szolgáltatni a jelvényt.

1890-es évek végétől Ida ideggyengeségben szenvedett, és leveleit már nem tudta egyedül megírni. Egy segítőt vett maga mellé, akit „jobb kis kéznek” nevezett, és neki diktálta a levelek tartalmát. (1914-től telefonja is volt, így élete utolsó éveiben a fontosabb dolgokat már szóban is el tudta mondani az érintetteknek.)

1898. szeptember 10-e minden bizonnyal élete legfájdalmasabb napja volt. Sztáray Irma grófnő volt azon a végzetes genfi napon Erzsébet mellett, mikor egy olasz anarchista, élesre hegyezett reszelővel leszúrta a királynét.
A temetés napján (szeptember 17-én) Ferenc József, elhunyt felesége emlékére megalapította az Erzsébet Rendet, és jóváhagyta az új rend alapszabályait. A rendnek három osztálya volt, Ferenczy Ida (Festetics Máriával együtt) a legmagasabb rangút, az I. osztályú keresztet kapta. A kereszt piros – fehér - piros sávozású liliomos végű görög kereszt szárai között rózsák, arany, gyöngy szegéllyel körülvett fehér mezőben Thüringiai Erzsébet jobbra néző mellképe látható. Hátlapján középen arany gyöngyökkel szegélyezett fehér mezőben rózsák és E monogram található. Karikáján arany szalagcsokor; karikájának hátoldalán arany finomságjel van Anyaga: arany és zománc. Mérete: 48x65 mm.”¹¹ A jelvényt egy 28 mm-es szalagon a mell bal oldalán viselték, és a kitüntetett halála után szintén vissza kellett szolgáltatni.
Ferenc József Erzsébet halála után még egy nemes gesztust tett, megfesttette ajándékul a királyné arcképét azoknak a hölgyeknek, akik életében oly hosszú időn át felesége mellett voltak. A Ferenczy Idának szánt képet Benczúr Gyula készítette el. Ferenc Józsefnek az volt a kérése, hogy olyan képet fessen, mely Erzsébet fiatalkori vonásait eleveníti meg. Miután elkészült a kép, a következőt írta Katharina Schrattnak: „Nagyon jól sikerült festmény, mi több, ez a legjobb portré, amit valaha is készítettek a császárnéról.”¹² 
Míg az előző két kitüntetést boldogan viselte Ida, utóbbi átvételekor határtalan fájdalmat érzett. Most lett igazán árva. Megnyugvást azért sem lelt, mert szüntelenül magát és a királyné útitársait okolta azért, mert nem tudták megakadályozni, hogy őfelsége, a tervezett programtól eltérően Genfbe utazzon.
Ida imádott királynéja koporsójára kedvenc virágából, ibolyából köttetett koszorút vitt, és könnyek közt mondta a mellette térdeplő palotahölgynek: „Most mindent elvesztettem: férjemet, gyerekeimet, családomat, boldogságomat, megelégedettségemet, mert mindez imádott királyném volt nekem.”¹³
Ida nem ment férjhez – noha lett volna rá alkalma -, és lemondott az anyaságról is, hogy egész életét Erzsébetnek szentelhesse. Határtalan űrt érzett a szívében, és nagyon gyorsan beigazolódott, amit királynéja jó előre megjósolt. Ugyan nem félórával a halála után, de a temetés másnapján elkezdték felszámolni a királyné magyar udvartartását. Idával közölték, hogy a Burgbéli lakására igényt tartanak, és mielőbb szíveskedjék kiköltözni. A könyörtelen bánásmódon még Mária Valéria is felháborodott, aki köztudottan soha nem kedvelte a magyarokat és többször is hangot adott féltékenységének édesanyja udvarhölgyeivel szemben. Valéria az alábbit jegyezte le a naplójába: „Szegény Ferenczy Ida egészen összetört attól, ahogyan az udvar vele és a Mama többi bizalmasával bánik. Papának természetesen mindent másképp állítanak be…”¹⁴ 

Ida a rokonaitól több ingatlant is örökölt és Erzsébet is 4000 Ft évjáradékkal emlékezett meg róla a végrendeletében, így vagyoni viszonyai ebben az időszakban kedvezőek voltak. Vett egy lakást a Reisner-Gasse 30. szám alatt és kényelmesen berendezkedett. Akik akkoriban megfordultak a gyászoló "felolvasóhölgy" lakásán, mind ódákat zengettek róla, néhányan le is jegyezték, amit a meghitt kis „múzeumban” tapasztaltak. Gróf Vay Sarolta Sándor így emlékezett vissza: „Az ajtó megnyílt, majd bezárult mögöttem, s én bent voltam Ferenczy Ida lakásában, ebben a valósággal nagyasszonyunk emlékezetének szentelt templomban. Minden tárgy, minden kép, még a levegő is, amely itt a szobákat telíti, mintha a dicsőült mártyrkirálynéról mondana regét. (…) A ház úrnője lépett be. Egy pillanat még s én szemtől-szemben álltam Ferenczy Idával, dicsőült királyasszonyunk élő emlékezetével. Fénytelen fekete ruha födte elegáns, sudár alakját, kezén is fekete selyem kesztyűt viselt, S míg felém nyújtott jobbját ajkamhoz emeltem, valami leírhatatlan megindultság vett rajtam erőt.” Majd áttért a berendezésre: „Az ablak mellet a király szobra áll, a falak borítva vannak a dicsőült királyasszony képeivel. Az egyik falat teljesen elfoglalja a Benczúr által festette remek kép. Higgye el – tette utána hozzá – ha csönd és magány vesz körül, ahogyan elnézem ezt a képet, oly élénken képzelődöm, hogy szinte látom pilláinak rezzenését. Aztán beszélt az ő imádott, örökké siratott asszonyáról. Azokról az időkről, amikor még >mindnyájan boldogok voltunk< - így mondta.” A gróf szeme tovább pásztázott: „Rendkívül érdekes darab az ereklyeszekrény. Ez a nagyobbik szalonban van és olyan üvegszekrény, mint aminőben régi, magyar nemes úrasszonyok féltve őrzött, nemzedékről-nemzedékre szálló kedvenc tárgyaikat tartogatták. Meghatva álltam meg ez előtt az ereklyetartó előtt, míg Ferenczy Ida bánatosan mutatott meg egyes tárgyakat. Többek közt a nagy, vaskos kötésű Ballagi szótárt, amelyből egykor magyarul tanult a királyné, több kötet, a forgatástól megkopott Heinét, és egy csomó magyar imakönyvet. (…) Érdekes egy egyszerű fehér gomb. Rajta a név: >Ferenczy<. Ez a gomb az, amellyel nekem ezerszer csöngetett ő felsége. (…) Itt van még a lainzi magyar majorság kulcsa … egy ezüst tehénke is… utolsó ajándéka ez különben a királynénak, utolsó útjából küldte Idájának, azzal a megjegyzéssel, hogy emlékeztesse >kis magyar majorságukra<. (…) Üveglap alatt néhány hervadt virág Erzsébet királyné koporsójából, alatta: 1898. szeptember 10. Minden magyarnak a leggyászosabb emlékezet.”¹⁵

Ferenc József csak jóval később tudta meg, hogyan bántak el az udvarnál imádott felesége leghűségesebb szolgálójával, ezért kárpótlásul a schönbrunni császári lak Hofvillának nevezett emeleti részét öröklakásul adta Idának, és egy délutánonként rendelkezésére álló udvari kocsit. Ida köszönettel elfogadta, és idővel végleg ideköltözött.
Hátralévő életét teljes egészében Erzsébet emlékének szentelte. Tagja volt annak a hölgybizottságnak is, akikkel 1908. január 15-én létrehozták az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumot. Ida több, mint 100 személyes tárgyat ajándékozott a múzeumnak, Mária Valéria édesanyja könyvtárának magyar könyveit, valamint Gizella főhercegnővel együtt több értékes emléktárgyat. Sztáray Irma azzal a fekete ruhával járult hozzá, amiben Genfben meggyilkolták a királynét. (A múzeum állománya az évek alatt tovább bővült, és egészen a második világháborúig látogatható volt. A háború alatt azonban a nagy része megsemmisült. Ami megmaradt, ma a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.)

Ida viszonylagos nyugalma 1918-ban ért véget, mikor a Monarchia összeomlott. A kommunisták zaklatni kezdték és óriási lakbérrel sújtották. Elhatározta, hogy nagyobb értékeit kimenekíti a lakásból, így többek között a császártól kapott, Benczúr festette képet még életében elküldte a Nemzeti Múzeumnak, a királyné életnagyságú szobrát pedig Mária Valériának ajándékozta. „Mikor azt egy teherhordó szekéren elvitték, a közel 80 éves úrinő nagy darab úton gyalog ment utána, s amíg látta, sírva integetett neki zsebkendőjével.”¹⁶
Ida a végsőkig állta a sarat, de miután megtakarított pénze elértéktelenedett, évjáradéka fillérekre zsugorodott és a megélhetése forgott kockán, kénytelen volt elhagyni otthonát, helyette egy szűk lakásba költözött. Bár itt is sikerült otthonosan berendezkednie, közel nyolcvan évesen megszokni már nem tudta. Kortársai már mind meghaltak, magára maradt. Fokozatosan legyengült és tüdőgyulladást kapott. 1928. június 28-án hunyt el.

Ferenczy Ida többször is átírta végrendeletét. Gondoskodott családjáról, Kecskemétre is nagyobb összeget hagyott, a királynéval kapcsolatos megmaradt emléktárgyait pedig az Erzsébet Királyné Múzeumnak adományozta. Pontosan rendelkezett arról is, hogy hová temessék: „… holttestem szülőföldemre, Kecskemétre hazaszállíttatván, vitessék az ottani plébánia nagytemplomba, s ott beszenteltetvén, a Szentháromság temetőben lévő kápolnám sírboltjában, korábban elhalt kedveseim között, szeretett Viktória nővérem mellé helyeztessék a megváltó Jézus nevében.”¹⁷
Így is történt. A kormány nevében Fáy István főispán búcsúzott a nemzet halottjától:
„Abban a történelmi korban, amelyben ő élt és szerepelt a magyar korona közelében őrangyala volt nemzetének. Mennyien érezték jóságát, szeretetének fényét. És mikor halálával, amely életéhez a legméltóbb volt, búcsút veszek a nemzet nagy halottjától, kérem, hogy a Mindenható trónusánál legyen továbbra is védője szegény sokat szenvedett hazájának. Ferenczy Ida a nemzet nevében Isten veled.”¹⁸

„Az örök álomra szenderült matróna pedig fekszik békességben a hatalmas érckoporsó fedele alatt, virágok erdejétől övezve. Utolsó útja is olyan szép, mint amilyen a másik, a hosszú út volt, amelyet nemzete érdekében járt végig.”¹⁹

Ferenczy Ida rendjelvényei

Benczúr Gyula: Erzsébet királyné, 1899.
Ezt a festményt készíttette Ferenc József a hűséges felolvasóhölgy számára Erzsébet halála után.

Források:

Péterné Fehér Mária: Képek, történetek Ferenczy Ida életéből (Kecskemét Írott Örökségéért Alapítvány, 2018.)
Hírös Históriák - A Kecskeméti Médiacentrum helytörténeti magazinja (2018. tavasz)
Gödöllői Kastély - Könyvek 3.: Kedves Idám! leveleskönyv (Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft., 2016.)
Szabó Margit: Nezetének Őrangyala volt - Ferenczy Ida emlékezete (Őfelsége Bt, 2003.)
Falk Miksa: Erzsébet királynéról (Bp., Wodianer F. és Fiai,1898.)
Brigitte Hamann: Erzsébet királyné (Európa,1988.)
Jean Des Cars: Sisi avagy a végzet (Magyar Könyvklub 2001.)
Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója (Gabo, 1998.)

¹ Péterné, 211. o
² Péterné, 35. o
³ Péterné, 35. o
⁴ Péterné, 145. o - Karafiáth Máriustól idézve
⁵ Péterné, 37. o
⁶ Hírös Históriák, 13. o
⁷ Péterné, 76. o
⁸ Leveleskönyv, 10. o
⁹ JDC, 363. o
¹⁰ Hírös Históriák, 16. o
¹¹ Hírös Históriák, 18. o
¹² Péterné, 141. o
¹³ Péterné, 191. o
¹⁴ Mária Valéria, 323. o
¹⁵ Péterné, 153. o - Gróf Vay Sarolta Sándortól idézve
¹⁶ Péterné, 192. o - Karafiáth Máriustól idézve
¹⁷ Péterné, 206. o
¹⁸ Péterné, 200. o - Kecskeméti Közlönyből idézve
¹⁹ Péterné, 199. o - Kecskeméti Közlönyből idézve
*   Péterné, 34. o - Karafiáth Máriustól idézve:
"E névjegyzék keletkezésére vonatkozó közelebbi adatok eddig még ismeretlenek voltak, Frenczy Ida családjában eddig hagyományként őrizték, nekem pedig csak nem régen jutottak tudomásomra Ferenczy Ida kedvelt unokahúga, özv. balatoni Farkas Lászlóné jóvoltából."

Képek:
Borító kép: Kedves Idám! levelesköny, 12. melléklet (Ferenczy Ida, 1875 körül)
Ferenczy Ida díszmagyarban: Péterné: Képek, történetek.. 36. o (Ferenczy Ida brünni alapítványi díszjelvénnyel 1866.)
Ferenczy Ida jelvényeivel: Péterné: Képek, történetek... könyvborító
Díszjelvények képe: Hírös Históriák, 12. o
Benczúr kép: F. Dózsa Katalin: Sisi-legendák, 41. o

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés