Részletek Brigitte Hamann írásából:

"Erzsébet nem is remélte, hogy kortársainál megértésre talál. Többet beszélgetett a holtak szellemeivel, mint valaha, és már csak a „jövő lelkeiben” reménykedett, akikhez költeményeit írta. A nyolcvanas években keletkezett verseit közlésre szánta, nem úgy, mint fiatalkori műveit. 1950-től engedélyezte, hogy megjelenjenek, akkortól tehát, amikor már egyetlen kortársa sem lehetett az élők sorában. Erzsébet legalább az utókortól szerette volna megkapni azt, amit a kortársai megtagadtak tőle: igazolást, megértést és hírnevet.
Nagyon körültekintőn gondoskodott költeményeinek utóéletéről. 1886 és 1887 telén lemásoltatta a verseket – mégpedig a legszigorúbb titoktartást követelve két rokonától, Marie Larischtól és annak polgári származású unokafivérétől, Henny Pecztől, akik egyenesen ezért utaztak hozzá Bajorországból.
Erzsébet mind az eredeti, mind a kinyomtatott példányokat 1890-ben, egy lepecsételt kazettában helyezte el a Hofburgban, azzal az utasítással (ezt a nemes feladatot Ferenczy Ida, Erzsébet királyné legfőbb bizalmasa kapta, amit úrnője halála után maradéktalanul teljesített is - a szerk. megjegyzése), hogy a kazettát halála után testvérének, Károly Tivadar hercegnek adják át. Őt pedig arra kérte, hogy őrizze meg a kazettát, és majd csak hatvan év múlva adják át a svájci szövetségi elnöknek. Ez meg is történt 1951-ben. Ugyanezzel az utasítással adta át a költemények egy-egy nyomtatott példányát még néhány bizalmasának, így Liechtenstein Rudolfnak, a „szép hercegnek”. A fent említett kötetekből tehát, Liechtenstein herceg brünni hagyatékából, illetve a bécsi Osztrák Tudományos Akadémia révén került még egy-egy példány Svájcba.

Erzsébet saját kezűleg írt levelet mellékelt ahhoz a kazettához, amelyet öccsének, Károly Tivadarnak adott. A címzett az a személy volt, aki egyszer majd kiadja ezeket a költeményeket:

„Kedves lélek a jövőből!
Vedd ezeket az írásokat. A mester diktálta őket nekem, és ő is mondta meg, mi célból: az 1890-es esztendőtől számított 60-dik esztendőben jelenjenek meg, a politikai foglyok és segítségre szoruló hozzátartozóik javára. Mert 60 esztendő múlva ugyanúgy nem lesz boldogság és béke a földön, mint most, vagyis éppúgy nem fog honolni szabadság a mi kis csillagunkon. Talán egy másik bolygón? Ma ezt nem tudom neked megmondani, talán majd ha e sorokat olvasod.
- Szívélyes üdvözlettel, mert tudom, hogy szeretsz

Titánia
Íratott 1890 nyár derekán, mégpedig egy robogó különvonatban.”

Ezek a bonyolult rendelkezések mutatják, hogy Erzsébet milyen fontosnak tartotta költeményeit, és milyen reményeket fűzött kiadásukhoz: az utókor megértését, és azt, hogy a történelem majd megváltoztatja a róla alkotott képet. Rendelkezései azt is mutatják azonban, hogy üldözöttnek érezte magát, és nem bízott az osztrák hatóságokban meg a Habsburg rokonaiban, akikről nem tételezett fel annyi lojalitást, hogy hűségesen megőrzik ezeket a költeményeket. A titokzatos intézkedésekből arra következtethetünk, hogy még Ferenc József sem tudott feleségének ezekről a titkos utasításairól „a jövő lelkeinek”."²

Erzsébet királyné verseit Mészöly Dezső gyűjtötte össze a Sirály a Burgban című verseskötetben.
Brigitte Hamann, Erzsébet királyné című könyvében Tandori Dezső fordításait olvashatjuk.
Hamann 1977-ben találta meg a teljesen feledésbe merült letétet, és 1984-ben adta ki a verseket: Kaiserin Elisabeth - Das poetische Tagebuch címen.

       Erzsébet királyné "Titánia" aláírása és levelének részlete saját     Erzsébet királyné feljegyzése a fekete 
       kézírással³                                                                                                  táskáról stilizált, E-monogramos, gyász-
       "Íratott az 1890-es év nyár derekán, mégpedig egy robogó         keretes levélpapíron, "Idának" címzett
       különvonatban."                                                                                       E-monogramos, gyászkeretes borítékkal,
                                                                                                                                                              évszám nélkül.
                                                                                                                             "A fekete táskámat kell Idának a hogy 
                                                                                                                             megbeszéltük, halálom után felmetszeni.
                                                                                                                             Értékeset nem tartalmaz
                                                                                                                             Érzsébet⁴

¹Brigitte Hamann: Erzsébet királyné (437-439)
²Brigitte Hamann: Erzsébet királyné (437-442.old.)
³Mészöly Dezső: Sirály a Burgban (118. old.)
⁴Gödöllői Kastély-Könyvek 3.: Kedves Idám! leveleskönyv (173. old.)