Erzsébet királyné - Sisi
Erzsébet királyné/Sisi
 
Sisiweb logókép

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Koronázási ruhában
 
A királyi család képekben
 
Biográfiák
 
Magyarok a királyné szolgálatában
 
Életrajzi linkek
 
 
Andrássy Gyula
Andrássy Gyula : Gróf Andrássy Gyula

Gróf Andrássy Gyula

Forrás: csikszentkiraly.dweb.ro  2006.08.09. 21:45

A királyné igaz barátja, a kiegyezés lelkes híve.


Andrássy Gyula gróf egyike volt a legkiválóbb magyar államférfiaknak.
Gróf Andrássy Károly és gróf Szapáry Etelka fiaként 1823. március 8-án született Kassán, 1890. február 18-án halt meg a Fiume melletti Voloscában.

Igen gondos, hazafias nevelésben részesült. Minden iskolai képzésnél azonban fontosabb volt rá nézve ama korszak, amelybe ifjúsága esett, mozgalmas, haladásért, nemzetiségért, emberiségért felbuzduló közszelleme. Az ifjú Andrássy, akinek apja is az ellenzékhez tartozott, fogékony lélekkel magáévá tette a kor eszméit, melyek hosszú, küzdelmes és viszontagságos pályáján mindvégig kalauzolták. Még az ifjúkor szórakozásai közt sem feledkezett meg szelleme műveléséről, politikai hivatásáról.

Az akkori főurak példája szerint jogi tanulmányainak befejezése után külföldre ment, s Franciaországban előkelő barátokat szerzett, ahonnan hazatérve bekapcsolódott a hazai közéletbe.

Nagy hatással volt rá Széchenyi egyénisége és politikája, akivel 1845-ben, a Tisza szabályozásánál ismerkedett meg. Ragyogó tehetsége már akkor kitűnt, ezt mondta róla Széchenyi: "minden lehet belőle, még Magyarország nádora is".

Az alig 22 éves Andrássy, mint a felső-szabolcsi Tisza-szabályozó Társaság elnöke kezdte nyilvános pályáját.

1848-ban, a horvátok betörésének hírére, mint a zempléni önkéntes nemzetőrök parancsnoka, fegyvert ragadott. Résztvett a pákozdi és schwechati csatában, majd mint Görgey segédtisztje, a győzedelmes tavaszi hadjáratban.

1849. nyarán Batthyány Kázmér gróf, forradalmi külügyminiszter utasítására diplomáciai kiküldetésbe Konstantinápolyba utazott. Innen, hol diplomáciai pályája kezdődött, nyugatra, Párizsba, majd Londonba ment, hogy európai kérdéssé tegye a magyar szabadságharc ügyét.

Míg külföldön rokonszenvet igyekezett kelteni a magyar nemzet küzdelme iránt, addig 1851. szeptember 21-én a többi emigránssal együtt őt is halálra ítélték, sőt in effigie, azaz jelképesen felakasztották. A fiatal diplomatának így a száműzöttek sorsa jutott.

1857-ig rövid megszakításokkal Párizsban élt, mialatt élénk figyelemmel kísérte a magyarországi viszonyokat.

Részt vett a társasági életben is, itt vette nőül Kendeffy Katinka grófnőt. Száműzetéséből 1858. elején tért haza, Deák Ferenchez és köréhez csatlakozva.

Nagy súlyt helyezett arra, hogy nem kért amnesztiát, visszautasította Zemplén megye főispáni tisztét és az emigrációval való összeköttetését fenntartotta mindaddig, míg alkotmányosabb idők nem következtek.

Hazatérve élénken részt vett a közéletben, az 1861. és 1865-68. évi országgyűléseken mint sátoraljaújhelyi képviselő. 1865-ben egyik alelnöke lett a képviselőháznak (1867-ig) és alelnöke az úgynevezett hatvanhetes országgyűlési bizottságnak, melynek feladata a kiegyezés szövegezése volt.

Különös egyéniségével 1866. elején igyekezett a kiegyezés útját egyengetni az uralkodó megnyerése által. Már akkor őt tartották az egyetlennek, aki a hazafias eszméket az udvar körében is érvényre bírta juttatni. Részt vett és jelentős szerepet játszott a kiegyezést megelőző tárgyalásokban, míg 1867. február 17-én Deák Ferenc ajánlására a király őt nevezte ki magyar miniszterelnöknek, mely tisztséget 1871. november 14-ig viselt. Deák Ferenc ez alkalomból ezt mondta róla: "az isteni kegyelemtől Magyarországnak adott providenciális államférfiú".

Kormányzása kezdetén a dualista rendszer s benne Magyarország egyenrangúságának megszilárdításán, a polgári államrend kiépítésén munkálkodott. A miniszterelnöki kinevezés általános örömét még jobban fokozta a koronázás 1867. június 8-án, amikor az esztergomi érsekkel együtt Budán megkoronázta I. Ferenc József királyt. Ez a tény fényesen bizonyította a korona és a nemzet közt való belső viszony helyreállítását.

Munkáját nehezítette, hogy mint kormányelnök nem volt egyúttal pártvezér is, az országgyűlésben továbbra is Deák Ferenc tekintélye maradt az uralkodó. Nagy szüksége volt határozottságára a kiegyezést hazafias aggodalmakból megtámadó körök ellen.

Fontos szerepe volt a horvát-magyar kiegyezés létrejöttében (1868.), a nemzetiségi és véderőtörvény megalkotásában, a korlátozott önállóságot élvező magyar honvédség megteremtésében (a miniszterelnöki tisztség mellett Magyarország honvédelmi minisztere is volt).

Az 1878-as berlini kongresszus összehívása és megtartása Andrássy Gyula külpolitikai tevékenységének legkiemelkedőbb eseménye volt. Mint a monarchia első megbízottja olyan tanácskozásokon, melyeken Bismarck, Gorcsakov, Beaconsfield lord vettek részt, nemcsak kitűnően állta meg a helyét, hanem képes is volt álláspontjának érvényt szerezni. Itt kapta, mint a nagyhatalmak mandatariusa, Bosznia és Hercegovina megszállásának megbízatását, hogy a magyar határok közelében egy állandó forradalmi tűzhelyet eloltson és hogy a monarchia megvesse lábát a Balkán-félszigeten. A megszállás okozta pénz- és véráldozat miatt erős támadások érték, melyek megérlelték elhatározását, hogy lemondjon.

Elbocsátását 1879. október 8-án kapta meg, egy nappal korábban aláírva életének, a kiegyezés után kétségtelenül legnagyobb műve okiratát, a német birodalommal való szerződést. Ez a szerződés méltán foglal helyet a kiegyezés mellett, a kiegyezés a monarchia belső nyugalmát biztosította, a szerződés pedig a külső politikájában szerzett szilárd alapot.

Visszavonulása után sem szűnt meg közügyekkel foglalkozni, tekintélyét inkább társadalmi téren gyümölcsöztette, delegációkban, felszólalásokban, olyan belső reformkérdéseknél, mint a főrendiház újjászervezése (1885.), féltékenyen őrizte a kiegyezés sérthetetlenségét.

Utolsó nyilvános szereplése 1889. március 5-én volt.

Ezután kínzó betegsége mindjobban erőt vett rajta, de még megérte népszerűségének visszatérését és tapasztalta a részvétet, amellyel az egész ország kísérte hosszas betegségének fázisait. Halálakor általános volt a gyász a nemzetet, a monarchiát és az uralkodót ért veszteség miatt.

Az ő álma egy hatalmas, egységes, szabadelvű, királyához hű, Ausztriával egyezségben, Németországgal szövetségben, Keleten uralkodó Magyarország volt. Ha az 1867-ben megújult magyar államnak Deák Ferenc volt a nagy tervezője, akkor Andrássy Gyula volt az első szerencséskezű építőmestere.

Síremléke a felvidéki Tőketerebesen található.

 

 
Így él emlékezetünkben
 
Sisiweb
 
Facebook csoport

 
Erzsébet-kultusz napjainkban
 
Facebook oldalunk

Erzsébet Királyné Fórum

 
Fotók
 
Szabó Dóra Facebook oldala

Szabó Dóra a 2007-es Erzsébet királyné hasonmásverseny győztese

 
...
 
Kapcsolódó linkek
 
Madame Rénarde

Madame Rénarde ruhaszalonja

 
Kapcsolódó videók