"A lélek, mely ott áll a mezsgyén, hol az üdvösség országa határos a kárhozatéval és várja, melyik nyílik meg neki, az érezhet olyat, mint én e pillanatban. 
Egy biztató sugara hullt reám felülről a világosságnak, de lelkem már érzi a sötét hullámok hideg szelét, sejti, hogy jön a tengeréjszaka. (...)
És ott állva az iszonytató valóság előtt, fölemeltem  lelkemet a mi Urunk Jézus Krisztushoz, értünk halálra kínzatott Megváltónkhoz, és nem kértem tőle mást, csak azt, hogy elbírhassam keresztemet."