Ez a könyv esszébe ágyazva tartalmazza Erzsébet legszebb verseit, fordításomban és eredetiben. Aki kétnyelvű kiadványban közli versfordításait, kiteszi munkáját pedáns észrevételeknek. Mert a tolmácsolt vers az új nyelvi közegben nem egy gipszöntvény pontosságával követi az eredetit. Okos olvasók is elfelejtik olykor, hogy minden költemény eleven test: halotti maszkot készíteni róla - képtelenség. Ha egy szobrász eleven arcok és testek illúzióját akarja kelteni - mint például a Laokoon-csoport alkotója - akkor a gipszöntők módszerével semmire sem megy. Híven, de teremtő szabadsággal kell őneki újra alkotnia az inspiráció villámfényében megpillantott életet. Ez nem csak a szobrászat, a versfordítás ars poeticája is.
 

A szerkesztő gondolatai:

Nincs jobb módja annak, hogy megismerjük valakinek a legbennsőbb személyiségét, mint hogy elolvassuk a saját maga által írt verseket.
Ezért mindenképpen ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik a "valódi Erzsébettel szeretnének találkozni".
A sorok között olvasva megérthetjük, milyen varázsa volt az ő lényének, miért bűvölt el oly sok embert a kortársai közül.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2015.11.15. 17:03 Andi Teljesen egyetértek/érzek a szerkesztő soraival. Valakinek a személyiségét leginkább a saját versei, írásai alapján ismerhetjük meg. Különösen ebben az esetben, amikor Erzsébet nem is szánta saját korának színe elé bocsátani műveit, hanem letétbe helyezte azokat. Soraiból választ kaphatuk oly' sok vitatott kérdésre: hogyan élte meg az anyaságot, a házasságot, az udvari kötelékeket, az utazásokat, sőt az Andrássy iránt érzett plátói vonzalmát. Jómagam jobban kedvelem a Hamann könyvben szereplő Tandori-féle fordításokat; közelebb állnak szívemhez, mint az ebben a könyvben szereplőek. De Mészöly Dezső jóval több költeményét fordította le számunkra, és vitathatatlanul elmélyedt a sorokat papírra vető Ember lélektanában. Nagyon hasznos kis könyv azok számára, akik Erzsébet valódi énjét szeretnék közelebb érezni magukhoz.